Archívum

Útnak indult fecske, gólya,búcsúcsókot hint a nyár,minket újból hív a suli,csengőszóval visszavár.Mi már tudjuk, azért szeretjönni minden kisgyerek,mert amerre eddig jártak,ilyen csodák nincsenek.Betű-ország nyitogatjahétmérföldes ajtaját...csuda szépet mesél nektekminden hős, ki arra járt.S ott a számok rengetege,összeadás, kivonás...megtanulja a fortélyátgyorsan minden iskolás.

Itt az este: giling-galang.Megszólal az esti harang.Szól a csengő: csingilingi.Pelyhét a tél szertehinti.Téli erdő, fehér álom...Díszes csipke ring a fákon.Karcsú fenyők tüskés inge hókristállyal van behintve.Minden házban - giling-galang...Ünnepelni hív a harang.Elérkezett szent karácsony,fény táncol a fenyőágon.  

Hó hull az ágra,s apró kis pelyhekszél karján víganlibbennek, lengnek.Felkel a szél most,jól megkavarja-Pelyheket szép nagybuckákra rakja.Hófehér dombok,mint téli álom-csillogva ringnakhófehér tájon.  

Megjött a tél, hisz itt a jel,nem esti szellő ringat el,süvít a szél, a zord rokon,vágtázik bércen, dombokon,s már hófelhőkkel álmodik,mit vad kacajjal ránk borít.Kopár a bükk, az orgona,s a téli szélnek zord fogaharapja, nyúzza, tépdesi...

tt van a farsang,készül a fánk.Hatalmas mókavár itt ma ránk.Pattog a tűz, ésserceg a zsír,mindenki ehet,amennyit bír.Tűnjön el innenvégre a tél,ropja a táncotaki csak él!Jöjjön a napfény,süssön le ránk!Addig is együnk,fogyjon a fánk!   

Tavasszal a három barát:Sándor, József, Benedek -telipakolt három zsákot,s cipelte a meleget...Minden évben így volt eddig,de most - lássatok csodát -szőrén - szálán felszívódottez a három jó barát.Sem a Sándor, sem a József,s ugyanígy a Benedek -nem hozott az idén semmit...de főként nem meleget.Fogunk vacog, ázunk, fázunk,didereg a sok madár...

Reggelente hófehérköd pihen a tájon,süvöltő szél didergősdalt suttog az ágon.Erőtlenül süt a Nap,egyre feljebb kúszva,a szőlőcsősz élelmetcsomagol az útra.Seregélyek hada száll,akár egy nagy felhő,lakmároznak szüntelen,míg a szüret eljő'.

Tavaly télen az ovibannálunk járt a Télapó.Arca kedves és mosolygós,haja fehér, mint a hó.Egymás után minden ovisa térdére ülhetett.Nagyon meg voltunk hatódva,s úgy mondtuk a verseket.Télapóka mesélt nekünk,s készült rólunk egy fotó.Mivel nekem nagyon kedves,szobám falán látható. Amikor a képre nézekeszembe jut, mit mondott:- Egy év múlva újra jövök,s hozok nektek csomagot.

Útnak indult fecske, gólya,búcsúcsókot hint a nyár,minket újból hív a suli,csengőszóval visszavár.Mi már tudjuk, azért szeretjönni minden kisgyerek,mert amerre eddig jártak,ilyen csodák nincsenek.Betű-ország nyitogatjahétmérföldes ajtaját...csuda szépet mesél nektekminden hős, ki arra járt.S ott a számok rengetege,összeadás, kivonás...megtanulja a fortélyátgyorsan minden iskolás.

Nézd, ott pereg a rőt levél,és szél szalad tova,s a kertek mélyén érik már a barna naspolya,az alma, ott az ághegyenpirulva rád nevet,de füstgomoly száll felfeléamott, a ház felett,mert lám, a tarka kert mögött az ősz oson tova,és élezésre vár megint a régi korcsolya,mely ott suhan a tó jegén,ha jő a tél, a fagy,ha parti sétány fái közta büszke szél szalad.