30. Li MEGVILÁGOSODÁS (Tűz)
(Képjel: Egy sárga, mágikus tűzmadár)
Föleszmélsz, öntudatra ébredsz. Szemeid kinyílnak: látóvá válsz. Amit eddig öntudatlanul
tettél, azt most fokozatosan átlátod, megérted - és megismered. „Most már látom!”
Az ész és az értelem között döntő különbség van.
Az ész rövidlátó. Az „ember, aki nem nőtt fel”, legföljebb okos. Az értelem: lát. Az Igaz
Ember bölcs.
A bölcsnek minden gondja megoldódik, mert kivétel nélkül minden gond a megismerés hiányából
ered. Lelkedet benső fényed világítja át, s „az igazság szabaddá tesz”. Minden csak addig
nyomaszt, amíg nem értjük. A fényben megszűnik a félelem, értelemet nyer a szenvedés, s a múlt
démonai nem kísértenek többé. (Az erdő is addig félelmetes, amíg sötét.)
Most ráébredsz. Most megérted és megoldod.
A Li tüzet, ragyogást jelent. A Liben fölragyogsz, melegítesz s világítasz.
Nemcsak magadnak - másoknak is. Most megértheted sorsodat, életed értelmét, kapcsolataidat:
mint amikor fölkel a nap, s eloszlatja a homályt, minden fénybe kerül s értelmes kontúrt kap.
(Véget vet az érzelmek zűrzavarának.)
A Li legnagyobb buktatója a hiúság. A fény sohasem önfény! A gyertya lángját a sűrű fagygyú
táplálja s a láthatatlan levegő élteti. Az Igaz Ember egy „tehén alázatával s odaadásával” él: hűséges
a föld adományaihoz, s figyelmét a magas szellemvilág felé fordítja: „Az ember semmit sem
vehet, ha nem a mennyből adatott neki.” Aki azt hiszi, a tudás az övé: nem tud semmit.
- 113 -
A Li „meggykülönböztetést”, „elkülönülést” is jelent.
A ősi hagyományok szerint szenvedéseink oka, hogy szellemünk „azonosult” a dolgokkal.
Összetévesztette magát velük. Azonosult az egóval, mulandó testével, múltjával, indulataival, és
még sok más egyébbel.Az élet drámájába beleveszett, mint egy színész, aki oly mértékben átéli szerepét,
hogy már nem tudja, hogy játszik: maszkja rásült az arcára, s azt hiszi, a játék végén együtt
hal meg vele.
A Li fényében ez az azonosulás megszűnik. Felragyog az, aki játszik, s urává lesz a sok szerepnek.
A megkülönböztetés az önismeret útja. „Ez mind én voltam egykor” - mondja Füst Milán,
az író. Halhatatlan lelkünk halandó szerepeket vállal a világ színpadán - a Li jelében a játékos rádöbben
magára, és urává válik a játéknak.
Gondolatok
Az Ég, a Föld, a Víz és a Tűz: időtlen ősjelek. Alaptulajdonságok, amelyek valamennyi jósjelben
benne rejlenek.
A Tűz a „teremtő világosság” jele.
Az ember a gondolataival teremt.
A kínai azt mondja: Aki másokat ismer - okos, aki magát megismeri - bölcs.
A valódi megismerés: önismeret.
Bármit kérdezel, a Ji arra figyelmeztet, hogy kétségedet, gondjaidat te magad teremtetted, s
csakis te magad tudod megoldani. Az önismeret nem passzív tudást, hanem mágikus teremtőképességet
jelent.
Megismerni valamit azt jelenti, hogy az a hatalmadba kerül!
Ezért ennél az ősjelnél legdöntőbb az alázat. Önző tudással a világot tönkre lehet tenni. Látjuk
is manapság. Önzetlen tudással a világot meg lehet menteni. Az önzetlen tudást úgy hívják: szeretet.
Ha önfényedben élsz, hamar ellobbansz, és a kapcsolataidat elégeted.
A bölcs alázatos tudása melegséget áraszt, és olyan kitartó, hogy ez a melegség még a halála
után is árad. Elhagyott cipőiből is.
Megértél arra, hogy az igazság súgását meghalljad. Fellángolsz, de tudd, hogy mint mindenki,
a fényt te is csak kaptad. Ha azt hiszed, a tiéd, eléget.
Aki a Li jelében született, sorsfeladatként a megismerést és a hiúság legyőzését kapta.
Ezek a „tűzmadarak” gyakran lesznek manapság szelíd, magányos emberek. Mert ez a mi
sötét korunk nem szereti a világosságot.
A jósjel azt üzeni: világíts, magadba, magadból. Maradj alázatos. Az út nyitva áll előtted.
A fényben nyilvánvaló, mi az, ami összetartozik, és mi az, ami nem.
4. Rohan, nekimegy, kiég, elhamvad, eldobják.
Szalmaláng. Akiben nincs alázat, siettetni akarja a sorsot. Ez lehetetlen. Aki önfényében izzik,
s elszakad az isteni „áramforrástól”, hamar kiég. Figyelmeztetés ez a jel: ne gyönyörködj talentumodban,
képességeidben, lángoló elmédben - mert semmi sem a tiéd. Aki azt mondja benned:
„Sietnem kell!” - az hazudik! Türelem!
6. Az uralkodó megfegyelmezi a lázadókat. Csak a fejet öli meg - a démonokat futni
hagyja. Hibátlan.
Lelkünk ura megoldja a gondot. Látja, hogy mindennek egyetlen gyökere van. Ezt most határozottan
kiirtja - s minden rendbe jön. Aki tisztán lát, gyakran tapasztalja, hogy a legbonyolultabb
problémának is egyetlen oka van. Ez sokszor egyetlen szóval megnevezhető. Például: hiúság.
S ez, mint egy gyulladt fog a testet, az egész életet megmérgezi. Lelkünk ura tudja, mi a baj
- és pontosan cselekszik. Nem esik a túlzás bűnébe, s fölösleges szenvedést nem okoz.
A „csou”azt jelenti „démon”, „rossz szellem”, „rossz kísértés”.
„Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól” - ez ennek a vonásnak a titka.
Ha a „gonoszt” megszünteted, nem vagy többé kísérthető. Lelkünk ura tudja, hogy a bennünk lévő
bármiféle „gonosz” a láthatatlan világ valamennyi hasonló „gonoszságát” magához vonzza. Az agresszív
ember körül fürtökben lógnak a kiéletlen agresszivitás „kísértetei”. A hiú ember a világ minden
hiúságának médiumává válik. S akinek lelke mélyén a nagyravágyás elfojtott tüze ég, az könynyen
válhat kalandor politikus félisteni ambícióinak szánalmas eszközévé.
A megszabadulás taktikája: határozott erővel megszüntetni a baj okát - s utána elengedni,
megbocsátani. - Letenni a kardot, s békét teremteni.
