REMÉLEM MÁR OPTIMISTA VAGY,
A VALAMIKORI PESSZIMISTA KISLÁNY
1997 - ben Veszprémben dolgoztam a volt Videoton telephelyén, a Kábelkonfekcionáló üzemnél betanított munkásként. Dolgozott ott egy fiatal lány, aki Budapestről került oda valamiért. Abba a kategóriába tartozott, aki kilógott a többi hasonló korú kortársa körül szinte mindenben. Szeretett kihívó ruhákban járni, de a nyelve is hamar elszaladt, ha valaki nem úgy közelített feléje. Akkoriban kábeljavító voltam és gyakran megfordultam annál a részlegnél is, ahol dolgozott. Észrevettem, hogy fiatal kora ellenére mégis egy érzékeny lelkű testet takar ez a külsőre vadóc leányka. Kiderült az is, hogy jó érzéke és meglepő jártassága van az irodalom terén, ami nekem természetesen akkor is a szívem csücske volt. Habár nem az én korosztályomhoz tartozott, de én világéletemben szót tudtam érteni a nálam sokkal fiatalabbakkal is, ezért elértem azt, hogy néha egy kicsit megnyílt előttem. Kiderült az is, hogy szintén szokott verseket írni, mint én, ezért az egyik alkalommal elhozta azt a füzetet, amibe az eddigi verseit beleírta és kikérte róla a véleményemet, amit akkor az alábbi írásban foglaltam össze és számára is átadtam:
MIÉRT NEM VAGY OPTIMISTA?
Barta Editkének
Egy olyan fiatal tini lánynak ismertelek meg, aki nem tartozik az „átlag”– gondolkodásúak közé. Nálam már az a fiatal elsőre belopja magát a szívembe, aki erősen kötődik az irodalomhoz, a költészethez. Aki pedig valamilyen formában maga is próbálkozik írással, próza vagy vers, egyre megy, az meg még nagyobb tiszteletet érdemel a szememben. Te is ezek közé tartozol, aki a kora ellenére másképpen gondolkodó vagy még akkor is, ha magadon hordozod egy sajátos zenei világ külsőségeit. (Megjelenés, öltözködés stb.)
Nálad a szemlélő számára megtévesztő lehet a külsőség addig, amíg az ember nem kezd el beszélgetni veled. Beszéd közben derül ki, azonban az, hogy mélyen gondolkodó, értő, mély érzéseket keltő, ezt takaró, „lény” – vagy a külsőségek mögött.
Aki felületesen ítél és beszél Veled, annál talán ezek ilyen formában nem látnak napvilágot. A külső világ benyomásaira érzékenyen reagáló éles gondolkodásmódoddal látod meg korodat megelőzően a körülötted zajló eseményeket. Lírikus alkatod, irodalmi jártasságod még az olyan, talán valamivel többet élt és látott „öreg róka” – (Mint én vagyok) szemében is csodálatot, érdeklődést kelt irántad.
Mindig szerettem az olyan fiatalokkal foglalkozni, beszélni, akik a korukból nem kilépve, de a hozzá hasonlóktól kissé eltérő módon is tudnak gondolkodni, viselkedni és élni. E kis bevezető után pár gondolattal reagálnék az általam olvasott verseidre, azok gondolatvilágára:
Ezekből egy kicsit pesszimistán az tűnik ki, hogy nem találod még a helyedet, az értelmet a világban.
„Gyűlölködnek, megvetnek,
Elítélnek, leköpnek.”
Nem fogad el téged a világ. Vajon miért nem fogad el? Meddig terjed a te tolarenciád, a kompromisszumkészséged a világgal szemben? Mi a konkrét problémád a világgal? Ha nem fogadnak el, akkor:
„A magyarázat pedig egyszerű,
Mind egy mutáns féltökű!”
Ne érts félre! Nincs semmi problémám a kifejezési eszközeidet illetően. Sőt arra biztatlak, hogy úgy írd ki magadból a problémákat, ahogyan azok mindig megfogalmazódnak benned. Erre jó példa híres költőnk Petőfi Sándor is, aki „Mit nem beszél az a német - című versében így ír:
„Mit nem beszél az a német,
Az isten nyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát… - Majd folytatja –
Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!”
Készülj fel állandóan a harcra és a küzdelemre. Ez a gondolat mindig Veled legyen. Ez ne a konkrét fegyveres harcra való gondolkodás, hanem mindig a mindennapi létért való küzdelem kell, hogy legyen. Harc nélküli világ valóban csak a Mennyország lehet. Felteszed a kérdést, illetve kijelented:
„Mert itt rosszak uralkodnak,
Az emberek mind fuldokolnak.”
Valóban azt hiszed, hogy csak a rosszak hatnak rád ilyen erőteljesen?
Gondolkodj el azon, hogy milyen sok jó és szép dolog van még egy ember életében ezen a földön!
„Nem vigyáz rám senki,
Nem figyel rám senki…
Ruháimat szarnak tartják,
A lelkemet kútba dobják.”
Biztos lehetsz, hogy nem mindig van ez így még akkor sem, ha Te ezt sokszor így érzed. Külsőségekből, mint ahogy már az írásom elején is mondtam, soha nem szabad messzemenő következtetéseket levonni senkinek sem. Ne törődj az olyan kijelentésekkel, mint amilyet a Sz… Árpád „álpróféta” – mondott neked.
„Megkísértett a Sátán, azért öltözködsz így.”
„Elvesztem a világban,
Ebben a nyálas mocsárban.
Reménykedtem, de most már látom,
Jobb lesz nékem halálom.”
Hidd el Editke, nem vesztél el, csak „Más” – vagy mint a többi tini lány, vagy fiú. Reménykedtél, azt írod. Hová lett a remény akkor, ha 17 éves létedre, a halálra gondolsz? Neked a fiatalságról, a szerelemről, a megértésről kell fantáziálnod és nem a halálról.
„Nem bírom már a földön,
El kell mennem rögtön.
Mindent itt hagyok,
S ki szeretett, aki elhagyott:
Engem ne sajnáljatok.”
Nem bírod már a földön, és mindent itt hagysz? Miért? Azért mert zűrök vannak az életedben? Azért mert elhagyott a kedvesed? A családi életben vannak problémáid?
Nem ért meg a világ? Hidd el, semmit sem érdemes feladni és meghátrálni a nehézségek elől. Az életed rendbe jöhet!
Új szerelem születhet! A családi élet is rendeződhet, a világ is változhat Veled együtt!
A feladás valóban mindennek a halálát jelentheti a számodra. Olyan szépen írod azt, hogy:
„Vitorláim kibontom,
Lelkem az égiekre bízom,
Testem a tengernek adom.
Ott majd lelkem nyugovóra tér
„Életpályám „a végére ér.”
17 év történelmi léptékkel mérve csak egy pillanat, de ez a pillanat a te életedben nagyon jelentős lehet. Most vagy abban a korban, amikor igyekszik az ember minden ellen lázadni. A te lázadásod azonban teljesen más, mint az átlag tinédzsereké. A te lázadásod mélyebbről jövő, felnőtt gondolkodásra valló és többre hivatott. Ezt a lázadást igyekezz olyan mederben tartani, amely meghatározója, kemény pillére lehet az elkövetkező életednek.
Végezetül csak azt tudom mondani neked, hogy Ne add fel sohasem, hisz szép az Élet!
NE ADD FEL!
Barta Editkének
Miért vagy Te pesszimista?
Hisz életed szép és tiszta.
Menj előre emelt fővel,
Fiatalos friss erővel.
Ne kísértsen bú és bánat,
Gondolatid messze járnak.
Földgolyóbist körüljárják,
Boldogságod megtalálják.
Bízz magadban, nézz előre,
Mindig gondolj a jövődre.
Felejtsd el a múlt árnyait,
Sorstól kapott pofonjait.
Önbizalmad erős legyen,
Lefelé is menj a hegyen.
Ne csak mindig kapaszkodjál,
Pesszimistán gondolkodjál.
Te is szép vagy, szép az élet,
Gondolj erre, hisz ez éltet
Akkor, hogyha nem adod fel,
Nem gondolsz az égiekkel.
Nem csak rosszak uralkodnak,
Földünkön a jók is járnak.
Küzdenünk kell mindhalálig,
Ha a szívünk csordulásig
Tele lett már gyűlölettel,
Megvetéssel, rémülettel.
Emelt fővel menj előre,
Gondolj a boldog jövőre.
Itt hagynád, amit elértél?
Mindent, amiért küzdöttél?
Jön majd másik, ha elhagyott,
Aki néked pofont adott.
Lehet, hogy majd visszakapja,
Mikor nem is gondol rája.
Ne add fel, mert nem érdemes,
Hisz az élet olyan nemes.
Az vagy Te is, erre gondolj,
Elmúlást most ne is fontolj!
Itt a helyed e világban,
Földi jóban, boldogságban.
Fogadd tőlem olyan szeretettel ezeket a sorokat és ezt a verset, mint amilyen szeretettel és ezeket papírra vetettem. Remélem, hogy megtalálhatod a helyedet ezen a földhözragadt, valós világon, világban.
NE CSÜGGEDJ EL ÉS BÍZZ MAGADBAN!
Ifj. Nagy Bálint
Zirc. 1997. 12. 01
Lassan húsz éve már, hogy ezek a dolgok megtörténtek, de többször eszembe jutott, vajon mi lett ezzel az akkor kissé pesszimista gondolkodású kislánnyal? Vajon ki tudott törni abból a burokból, amit maga köré szándékosan állított fel, vagy elveszett ebben a rengetegben, amit a nagybetűs Életnek nevezünk? Merem remélni, hogy össze tudta szedni magát és éli az életét valahol Szerelemben és Boldogságban, ami valóban szép tud lenni a maga mindennapi nehézségeivel együtt is. Ennyi idő után már letisztulhattak az akkor benne dúló olyan érzések, amelyek nem éppen voltak jellemzőek az Ő korosztályára. Olyan kiégettnek, kilátástalannak látta az életét, aminél már a halál is jobb lett volna, ahogyan gondolta. A halál azonban semmire sem megoldás. Bízom benne, hogy nem ez történt vele. Örülnék annak, hogy ennyi idő után, ha valahogyan megtudhatnám, hogy minden jóra fordult az életében. Ha a világháló jóvoltából esetleg valaki magára ismer, vagy valamelyik ismerősét véli felfedezni a történetben, kérem, jelezzen vissza. Szeretném, ha ez a valós kis történet jól végződne, mert az általam eddig ismertek szerint olyan nyitott végű, mint azok a filmek, amelyeknek befejeztével a folytatás képét lebbentik fel az alkotók.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 09. 01. Kedd Délelőtt 7: 50
