Archívum

 

ZIRC ÉS ZIRCIEKTŐL VALÓ BÚCSÚZÁSOM UTÓÉLETE, Avagy egy hozzám érkezett Facebookos levélre való megkésett reagálás

ZIRC ÉS ZIRCIEKTŐL VALÓ BÚCSÚZÁSOM UTÓÉLETE,  Avagy egy hozzám érkezett Facebookos levélre való megkésett reagálás


ZIRC ÉS ZIRCIEKTŐL VALÓ BÚCSÚZÁSOM UTÓÉLETE,

Avagy egy hozzám érkezett Facebookos levélre való megkésett reagálás

 

 

    2012. 12. 19 – én Zircen tartottam meg „Ha a Bakonyi hegyeim elvennék, úgy fájna…” című búcsúdélutánomat, mert Decemberben költöztem Szerelmemhez Gyulára. Erről részletesen tudósítottam a Facebookon, amely az alábbi linken megnézhető:

 

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/media_set?set=a.517699084931406.122508.100000739572377&type=3

 

   Továbbá videó felvételt is készítettem, és akit érdekel, szintén megtekintheti az alábbi linkre kattintva:

 

http://youtu.be/FfgoxrWZm-4

 

   Az eltelt idő alatt egész jól beilleszkedtem a Gyulai viszonyokba és itt is folytattam tovább azt az utat, amelyen már régtől fogva járok. Írtam verseket, prózákat, készítettem fényképeket és sokat videóztam is és ugyanúgy tudósítottam sok eseményről, amik itt zajlottak, mint egykor tettem Zircről és környékéről. Az is természetes volt, hogy mindezeket megosszam a Facebookos oldalaimon. Egy valamire nem figyeltem fel, mégpedig arra, hogy a belső levelező rendszerben mindig csak az aktuális beírásokat tekintettem meg, és ha szükséges volt, azokra válaszoltam. Van ott egy „Egyéb” elnevezésű rovat is, amire a felületes szemlélődésem miatt nem figyeltem fel, csak nem olyan régen. Ekkor azonban nem is kicsit, de elszégyelltem magamat az egyik levelet elolvasva, mert számomra örvendetes szavakat, mondatokat tartalmazott. Ráadásul ismerem is az ifjú hölgyet és szüleit egyaránt, éppen ezért volt nagyon kellemetlen számomra, hogy ezek a szívemet melengető gondolatok az én hibámból csak most jutottak tudomásomra. Úgy gondoltam, hogy az lesz a méltó válaszom számára, ha itt kérek bocsánatot azért, hogy évekig a már említett okok miatt nem olvastam el a levelet. Mivel nincsen benne semmi olyan, amit nem ismerhetne meg más is rajtam kívül, utólagos engedelmével most megosztom a nyilvánossággal is. A levél így szól:

 

2012.12.21

 

Kedves Bálint!

   Kérlek, engedd meg, hogy így utólag, írásban osszam meg Veled a gondolataim. Ne haragudj, hogy itt írok Neked, de email elérhetőséged nem találtam az internetes honlapodon. Gratulálok a bensőséges hangulatú búcsúestedhez! A napokban elgondolkodtam az esten hallgatott verseidről, melyek Rólad és Életedről beszélnek. Ahogy a verseidet hallgattam szerda este, nekem Rólad és költeményeidről Petőfi jutott eszembe. Egyrészt a tematikádról: szülőföld, család, szerelem, haza. Másrészt pedig Petőfi is a maga őszinte, emberi nyelvén adta át mindazt, ami belőle fakadt. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy Te vagy "korunk Petőfije", a fent említett gondolataim alapján. Kívánok Neked további szép alkotómunkát, és sok boldogságot Életedben! Szeretettel: Lilla

   Ilyen kedves szavak hallatán érzékenyültem el igazán, hiszen hol vagyok én Petőfi Sándortól, aki korának valóban egy olyan lánglelkű költője volt és maradt manapság is, akihez fogható bizony nem olyan sok volt a Magyar Irodalomtörténetben az elmúlt Évszázadokban. Szerény személyemet meg hozzá hasonlítani egy olyan érzés, ami valóban megtisztelő még akkor is, ha nagyon távol állok én ahhoz, hogy a közelébe kerüljek, de azért megtiszteltetés számomra.

 

KEDVES CSABA LILLA!

 

   Mivel akkor a fentiek miatt elmaradt a reagálásom és köszönetem, ezt most itt nyíltan teszem meg, mert hálás vagyok a megtisztelő szavaidért. Nagyon szépen köszönöm és még egyszer elnézésedet kérem ezért. Talán ez is bizonyítja, hogy nem hiábavaló számomra az, hogy a szakadatlanul jövő gondolataimat versben és prózában, valamilyen formába öntve megosztom másokkal is. Azon túl, természetesen én is azt kívánom számodra, hogy azon az úton menj tovább, amelyet magadénak érzel, hisz Te még olyan fiatal vagy, aki számára a jövő biztosítani tudja majd azt, hogy örömöd leljed abban, amit végzel az életben-:)))

Szeretettel és Barátsággal: Bálint

 

   Egy valamit okultam ebből a kis történetből mindenképpen. Mégpedig azt, hogy figyelmesebbnek kell lennem a jelenben és jövőben egyaránt azért, hogy ne évek múltával kelljen reagálni egy számomra fontos levélre. Gondolom, ezt mások számára is bátran ajánlhatom.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2015. 10. 14. Szerda Délelőtt 10: 40

 

 

 

 

 

 

Szerkesztés dátuma: szerda, 2015. október 14. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 861


   


Tetszik