HAT ÉV UTÁN LECSERÉLTEM A LAPTOPOMAT
Az utóbbi időszakban már nagyon sokat mérgelődtem a számítógépemmel, mert lassú volt és sok probléma is volt vele, alaposan megérett már a cserére. Költöttem már rá éppen eleget, ideje volt már „nyugdíjba”, tartalékba küldeni. Mindenképpen ideje volt már kiváltani, hiszen a megnövekedett igény miatt, (pedig már két külső meghajtóra is mentem a legfontosabb anyagaimat), kevés helynek bizonyult a régiben az a bizonyos 250 Gigabájt lehetőség. Anyagi lehetőségeim közül most is a praktikusabb módot választottam, mégpedig a részletre történő vásárlást. Tudom, ma is vannak nagyon sokan, akik megengedhetik maguknak készpénzért, hogy évente lecseréljék a számítástechnikai eszközeiket a legújabbakra, de én sajnos nem tartozom ezek közé és nem szégyellem ezt a lehetőséget választani. Bízom benne, hogy ez is olyan hűséges társam lesz a mindennapi használat során, mint az elődje volt. Szeretném azért megosztani veletek, a két évvel ezelőtti örömömet is, amit akkor részletesen megírtam és most az alábbiakban felidézem változatlan formában:
NEKEM NAGY ÖRÖM, MÁSNAK TALÁN
SZIVARZSEBBŐL ELŐRÁNTOTT NAPI KIADÁS ÁRA…
Megvettem az első hordozható számítógépemet
10 évvel ezelőtt 52 évesen kezdtem megismerkedni a számítógép világával. Akkor is csak úgy, hogy mikor barátaim segítségével létrehoztuk a „Bakony, Te szép hazám” Magyar Parasztköltők Nagy Bálint Alapítványát, valaki a segítségemre, segítségünkre sietett. A Veszprémben székelő Bakonytel telefonos társaság akkori elnöke Csaba Ferenc, egy leselejtezett, nullára leértékelt számítógépet és monitort ajándékozott nekünk a cég nevében. Nagy volt az öröm, mert közelről akkor tapasztalhattam azt az érzést, amelyre már régtől fogva vártam. Modern gondolkodású, a technikai újdonságokra mindig nyitott ember voltam egész életemben, ezért nem féltem attól, hogy nem fogom megtanulni a kezelését majd.
Program nem volt rajta, CD meghajtóval sem rendelkezett, ezért az egyik számítógépes barátom Diószegi Sándor, aki egyben kurátora is az alapítványunknak, floppyról telepített rá egy programot, azt hiszem Windows 98 – at Bakonyszentkirályon. Elmagyarázta a működését és megmutatott egy pár fogást is. Ördöngösségnek tűnt számomra még akkor, ahogyan Ő pillanatok alatt az egérrel a kurzort oda vitte, ahova akarta. Nekem nem akaródzott odatalálni, csak nehézségek árán. Boldogan cipeltem haza a gépet és raktam össze itthon, majd elkezdtem próbálkozni szöveget szerkeszteni, menteni, stb. Mondanom sem kell, hogy először a bekapcsolás után azt sem tudtam, hogy merrefelé lépjek. Szinte teljesen elfelejtettem mindent, amit Sanyi barátom megpróbált a kobakomba verni pár órával azelőtt. Keserves időszak következett, mert a saját káromon kínkeservesen verődött belém minden olyan kis tudás, ami az óta már természetesen kissé kiszélesedett. Akkor bizony gyakran emeltem fel a telefont és hívtam fel, hogy elakadtam, mi a teendő?
Nem volt még akkora gyakorlatom abban sem, hogy azonnal mentsek el mindent, amit leírtam, ha nem akarok pórul járni később. Egy váratlan áramkimaradás, egy lefagyás sokszor több oldalnyi mentetlen írásomat tette használhatatlanná gyakorlatlanságom miatt. Nem beszélve arról, hogy a merevlemeze, ha jól emlékszem csak 4 GB volt, ami a mai mércémmel mérve bizony eléggé nevetséges. Nem beszélve arról, hogy a program sebezhetősége is nagyon labilis volt, mert a csekély angol nyelvtudásom is okozhatott problémákat, hisz akkor még nem igen voltak magyarított programok. Áldott emlékű Mónika kislányomnál adódott elő az a fordulat, hogy pontosan egy angolul feltett kérdésre olyan sikeresen válaszolt, hogy letörölte a programot a gépről. Nosza, azonnal szerviz Zircen, ahol már beszereltettem egy CD írót, hogy valamivel korszerűbb programot lehessen telepíteni a gépre, ami már kevésbé volt sebezhető.
Ettől kezdve felgyorsultak a folyamatok az életemben, mert kitartó szorgalommal, Csaba Feri barátom segítségével, egy valamivel modernebb gépen gyakorlatozhattam tovább. Annyira belejöttem a számítógépezésbe, hogy már könyvszerkesztésre is vállalkoztam az alapítvány keretei között 2001 – ben. Később már ezt a gépet is „kinőttem”, elavult volt a lassúságával és a kapacitásával egyetemben. Készíttettem Zircen a PC Aktív szaküzletben egy modernnek mondható gépet, aminek a merevlemeze már 40 GB volt, amit később egy 160 GB kapacitásúval is kiegészítettünk. Természetesen kezdettől fogva nyomtatót is beszereztem, nem sokkal később egy lapolvasót is, hisz ezek elengedhetetlenül szükségesek voltak a mindennapi munkámhoz, amit a rendes fizetett melóm mellett végeztem az alapítvány érdekében és saját irodalmi „munkásságom” miatt is. Egy valami nem változott az egy évtized alatt. A monitor még mindig ugyanaz, amit anno 1999 őszén kaptam Csaba Feri barátom közreműködésével az első géppel együtt a Bakonyteltől.
Ahogy teltek múltak az évek, egyre modernebb gépek jöttek elő, közöttük a hordozható kis laptopok, vagy bármilyen névvel illetett, mobil szerkezetek. Nagyon fájt rá a fogam, de az anyagi helyzetem sajnos nem tette lehetővé ennek beszerzését, az alapítvány szűkös keretei pedig megint csak nem tették elérhetővé ezt a törekvésemet. Örültem annak, hogy a megalakulásunk óta minden évben a támogatóink jóvoltából meg tudtuk rendezni a Magyar Parasztköltészet Napját szülőfalumban Bakonyszentkirályon. Az idén október 10 – én immár 11. alkalommal. Érlelődött bennem az elhatározás, hogy a régi gépet odaadom az unokáimnak, én pedig részletre veszek egy olyan gépet, ami már minden igényemet kielégíti és mobilizálni is tudom vele magamat a kötött vezetékes nagy géptől. Két hete immár birtokba vehettem az új szerzeményemet és mára minden olyan program fel van rá telepítve, ami a mindennapi munkámhoz elengedhetetlenül szükséges és a 250 GB merevlemez is elbír sok mindent immár. Unokáim pedig a szobájukba telepítve birtokba vehették a régi gépet, ami igazából a monitor kivételével nem is olyan régi.
Az írásom címének ezt adtam: „NEKEM NAGY ÖRÖM, MÁSNAK TALÁN SZIVARZSEBBŐL ELŐRÁNTOTT NAPI KIADÁS ÁRA… Megvettem az első hordozható számítógépemet”
Talán, illetve biztosan nem vagyok egyedül, aki ennyire tud örülni egy részletre megvett kis gépnek. Szivarzsebből sokan ki tudják fizetni anélkül, hogy megrengetné a pénztárcájukat, de nem biztos, hogy az örömük olyan lenne, mint az enyém. Nekem olyan sokat jelent most ez a technikai csoda, amellyel mobilizálni tudom magamat és bármikor dolgozni tudok még Szülőfalumban is akkor, mikor Szeretett Édesanyámhoz megyek látogatóba. Ugye hogy mit tud tenni az ember életében, egy valaki más szemében csekélységnek tűnő kis hordozható számítógép?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2009. 11. 18.
Végezetül még azt is elmondom, hogy lehet, lesznek, akik megmosolyogják az írásomat, hogy én ennek is tudok örülni, hogy hat év után lecseréltem a kiszolgált laptopomat egy újabbra, modernebbre, de nem számít, majdcsak túlélem ezt is.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 11. 17. Kedd Délután 13: 40
Nagyon szépen köszönöm-:)))
Szerető szívvel: Valentinusod