„KITÁROM RESZKETŐ KAROM…”

„KITÁROM RESZKETŐ KAROM…”

 

„KITÁROM RESZKETŐ KAROM…”


 Szeretett Édesapámról, Nagy Bálint parasztköltőről még életében több video és hangfelvétel is készült. Az anyagok rendezése közben kezembe került egy kazettás magnós hangfelvétel, amit még szerény személyem készített 1977 – ben. Sajnos szomorú apropója a dolognak az, hogy a háttérben még kis gyermekként Mónika kislányom hangja is hallatszik, aki 2006 – ban 33 évesen visszaadta lelkét a Teremtőnek. A felvételen Édesapám egy nagyon szép hazafias dalt énekelt, aminek a dallama többszöri meghallgatás után már nekem is állandóan itt volt a fülemben a mai napig. Ma valamiért eszembe jutott és újból meghallgattam. Nem tudtam azt sem, hogy ki az írója, vagy egyáltalán népdal, vagy milyen kategóriába sorolható. Lehet, hogy talán még Édesapám sem tudta, habár Ő széles látókörrel rendelkező, művelt paraszt lírikus volt élete végéig. Mindenképpen a végére szerettem volna járni a dolognak. Mire való a technika, magam is ehhez a módszerhez folyamodtam és az eredménye meg is mutatkozott az Internet jóvoltából. Kiderült, hogy Kunoss Endre ügyvéd - költő szerzője a versnek, ami később népdallá nemesült a hosszú évtizedek során. Egy kis szomorú egyezés: Kunoss Endre is 33 évet élt, mint Mónika kislányom és Apai Nagybátyám Nagy Gyula Református Lelkész.

Álljon itt egy rövid életrajz arról a lírikusról, akinek művei talán kevesek által ismertek, főleg a mai időkben:

 

„KUNOSS ENDRE (Egyházashetye, 1811. április 9. - Kálóz, 1844. június 22.)

 

költő, szerkesztő, ügyvéd

 

Nemesi származású szülei közel 50 hold birtokkal rendelkeztek. Kunoss János és Illés Erzsébet fia filozófiai és jogi tanulmányainak elvégzése után Vas vármegye tiszti alügyésze lett. Ügyvédi vizsgájának letételét követően Németországban tett hosszabb utazást: ekkor ismerkedett meg Vajda Péterrel, akinek természetimádata nagy hatással volt rá.

 

1836-ban királyi táblai hiteles jegyző lett és még ugyanebben az évben megkezdte hírlapírói pályafutását a "Jelenkornál", ahol 1837 októberéig volt segédszerkesztő, majd a "Világ" tárcaírójaként működött. 1838-ban Vajda Péterrel közösen elindította, Táncsics Mihály segítségével szerkesztette és kiadta a "Természet" című első népszerű természettudományos folyóiratot és irodalmi melléklapját, a Lombok"-at. Az ehhez szükséges pénzt hetyei örökségét lekötve a Vas vármegyei nemesi pénztárából felvett 1000 forintnyi kölcsönből fedezte. A periodika április 4-től szeptember 28-ig jelent meg hetente kétszer (összesen 52 szám), de előfizetők hiányában hamarosan megszűnt.

 

Bár az Atheneum szerkesztőit: Bajzát, Toldyt és Vörösmartyt keményen támadta a lap, Bajza mégis így búcsúztatta: "A közönség kegyetlen volt ezt az eredeti és érdekes lapot elejteni." Ezt követően a beteges természetű és rossz anyagi körülmények között élő Kunoss Zichy Ödön gróf fiai mellett vállalt nevelői állást a Veszprém megyei Szentmihályon.

 

Időközben sok verset publikált, amelyek forrása Horváth Nina iránt érzett viszonzatlan szerelme volt, akivel itt ismerkedett meg. Az érzelmes, lágy hangú lírikus műveiben írói nevéhez ("Bústavi") méltóan a gyengéd érzelmek és édes bánkódások költőjeként szólalt meg. Kezdetben a szentimentális almanach-líra képviselője, majd főleg a népdalok irányába fordult. Az utóbbinak köszönhető, hogy "Kitárom reszkető karom" című verse dalként a nép ajkán egyik legnépszerűbb alkotása lett. Az általa alkotott Bányász himnusz (mp3 hanganyag) napjainkban is az ő szövegével ismert. Hitvallása szerint: "... a költészet nem cél, hanem csak eszköz, amely által a nemzetben szép és jó, nemes és nagyszerű iránt fogékonyság ébresztetik..." Versekkel, elbeszélésekkel és gazdag tematikájú, polgári szabadságjogokat lelkesen hirdető publicisztikai írásaival 1831-től kezdve rendszeresen jelentkezett a különféle lapokban. Kéziratban maradt négy felvonásos drámáját ("Istenítélet" 1839. április 8-án mutatta be a Nemzeti Színház. Bekapcsolódott a nyelvújítás körüli mozgalmakba és két szótárjellegű munkát is szentelt a kérdéskörnek ("Szófűzér" és "Gyalulat"). Kunoss Endre alkotása a „Műegyetem" kifejezés, amelyet először 1835-ben ajánlott a Polytechnicum helyett, javaslata 1871-ben valósult meg Eötvös József jóvoltából, aki megalapította a Műegyetemet. Liszt Ferenc első magyarországi, Pozsonyban 1839 decemberében elhangzott zongora-hangversenye alkalmából Kunoss Endre „Liszthez" című költeményét osztogatták a jelenlévők között, amely nagy sikert aratott. A bécsi kémek azonban a Habsburg-hatalom elleni burkolt tiltakozásként értelmezték a verset és szerzőjére felhívták a bécsi rendőrminiszter figyelmét.

 

Zichyék után a Batthyány családnál tanítóskodott és 1843 májusától a távollévő Batthyány Zsigmond és Zichy György grófok képviselőjeként részt vett a pozsonyi diétán. Itteni tartózkodása alatt, mint a "Hírnök" című lap segédszerkesztője és országgyűlési tudósítója szerepelt. A végsőkig megfeszített munkát nem bírta tovább gyenge szervezete, ezért 1844 májusában Zichy Ödön gróf kálózi birtokára utazott pihenni, ahol tüdőbaját a természet erejével, juhsavóval kísérelte meg gyógyítani. Egy hónapnyi szenvedés után hunyt el, és mivel Kálozon csak római katolikus és reformátustemető volt, az evangélikus vallású Kunosst az utóbbiba temették el. Kunoss jelmondata az „Action is life" angol szólás volt, amelynek szellemében a neki adatott harminchárom év alatt is sikerült több területen is maradandót alkotnia.

 

Irodalom:

 

Kóbor István: Kunoss Endre életéhez. In: Berzsenyi album. Szombathely, 1893. pp. 64-65.

A magyar sajtó története. 1. köt. Bp., 1979

Tilcsik György: Egy pozsonyi Liszt-hangverseny és vasi vonatkozásai. In: Vas Népe, 1986. június 14. p. 12.

Zsámboki László: Szerencse föl! Szerencse le! Kunoss Endre, 1811-1844 bányászdalai és a Bányász himnusz eredete. Miskolc, 1995. 98 p.

Kuntár Lajos: Egy rosszul ismert vasi költő. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1995. 4. sz. pp. 52-57.

 

N. T.”

 

Az életrajz forrása:

 

Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár

Kresznerics Ferenc Könyvtára Honlapja

 

http://www.cellbibl.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=199%3Akunoss-endre&catid=21&Itemid=109

 

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=2364&n=angyalcsillag&blog_kategoria=KUNOSS%20ENDRE-K%F6lt%F5,%20szerkeszt%F5

 

KEDVES BARÁTAIM!

 

Itt olvasható Kunoss Endre eredeti verse:

 

Kunoss Endre

 

Kitárom reszkető karom
Ölelni földedet,
Melyre záporként hullatom
Fiui könnyemet.
Szülöttidben csalatkozám,
Te hű s igaz, valál, hazám !

Fogadjad esküvésemet
Midőn kibújdosom,
Hogy szende, nyájas képedet
Szivemben hordozom
S amíg koporsom eltakar,
Leszek külhonban is magyar.

S hogy álmom édesebb legyen,
Hazám határirul ─
Maroknyi port viszek velem
Siromba zálogul.
Igy bármi távol ég alatt
Tőled nyerem nyugalmamat!

 

    Végezetül hallgassátok meg Szeretett Édesapám 1977 – ben készült felvételéről ezt a gyönyörű hazafias dalt, ahogyan Ő ismerte-:)))

 

https://www.youtube.com/watch?v=7DlSvsyVVvI

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2016. 01. 21.

 

Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. január 30. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 793


   


Tetszik