SZÜLŐHÁZAM, NÉLKÜLETEK…
Drága Szüleimre emlékezve
Szülőházam, Nélkületek olyan kihalt és üres,
Fájó szívem minden kis zugban emlékeket keres.
Felidézni próbálom a gyermekkori éveket,
Számban érezni az Anyám főzte finom ízeket.
Megint látom Édesapámat, róni a sorokat
Konyhaasztal felett, ahogy írja a versszakokat
Kockás füzetébe, gyönyörű betűivel újra,
Hogy megszülessen ismételten egy szépséges líra.
Szülőházam, Nélkületek olyan kihalt és üres,
Fájó szívem minden kis zugban emlékeket keres.
Látom magam az ágyban lázas betegen feküdni,
Anyám kezét vizes borogatással rám helyezni,
Hiszen aggódott értem, mert én koraszülött voltam,
Nyolc hónapra jöttem világra, de én nem gondoltam
Akkor még, hogy babának kilenc hónap az illendő
Ideszületni, mert különben lészen majd esendő.
Szülőházam, Nélkületek olyan kihalt és üres,
Fájó szívem minden kis zugban emlékeket keres.
Apám szorgalmas, dolgos kezére emlékeztetnek
A meglévő szép gyümölcsfák, amelyek még teremnek,
De már nem érzik a mindennapi gondoskodását,
Igazi parasztember kezének simogatását.
Üresen kongnak a valamikor visító ólak,
Nincsenek lakói már sem a tehénistállónak.
Szülőházam, Nélkületek olyan kihalt és üres,
Fájó szívem minden kis zugban emlékeket keres.
Emlékszem azokra a csodálatos szép napokra,
Vasárnaponként ünnepi ebéd került asztalra
A tűzhelyről Édesanyám szorgalmas keze nyomán,
Amikor mindig közösen étkeztünk mi „hajdanán”.
Ebéd után nagyon sokszor zsoltárt is énekeltünk,
Mert ezt megkívánta a Református hívő lelkünk.
Szülőházam, Nélkületek olyan kihalt és üres,
Fájó szívem minden kis zugban emlékeket keres.
Most a távolból idézem fel az emlékeimet,
Soha nem múló Szeretettel Drága Szüleimet,
Hiszen Mit Tőlük Kaptam, Becsületet, Tisztességet,
Hazaszeretetet, Hitet, Hűséget, Emberséget
Azt Sohasem Tudom Már Nekik Méltón Megköszönni,
Csak Ezt a Jussolt Örökséget Immár Megőrizni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 03. 24.Csütörtök Délelőtt 9: 26
Így nézett ki Bakonyszentkirályon a Szülőházam és az udvar egy része "hajdanában"
Szeretettel: Bálint