AZ ELTÉVEDT ÁLOMHAJÓ
LESZBOSZ SZIGETÉN
A láthatatlan Múzsához VI.
Az álmok tengerén hánykódik a hajó,
Hullámok dobálják nem is oly csudajó.
Messze a horizont szárazföld kellene,
Segíts most minékünk tengerek Istene.
Csillapítsd haragod, mentsd meg az életünk,
Csendesítsd hullámod, engedj, hogy kikössünk.
Szirének éneke messzire hallatszik,
Az orkán elvonul, szárazföld már látszik.
Csábosan hívogat, gyertek a szigetre,
Boldogság vár rátok, egy egész életre.
Jertek hát sietve kössön ki a hajó,
Tiétek a világ ez lesz majd csudajó.
Az álmok hajója lassacskán révbe ért,
Drágán fizetnek majd sziréni énekért.
Ahova lépnek ők az Leszbosz szigete,
Fabatkát-semmit ér férfiak élete.
Partra szállt boldogan megfáradt hajós nép,
Amerre szem ellát minden oly csudaszép.
Gyümölcsfák ligetek szép lányok kacagnak,
Szerelmet ígérnek, pedig csak hazudnak.
Csábos a mosolyuk formás az alakjuk,
Csacsogó hangjukat édesen hallhatjuk.
Matrózok jertek hát mámoros éjt adunk,
Mennyekbe repítünk örökre szárnyalunk.
Mennénk, de nem tudunk, nem visznek lábaink,
Tündérek szigetén eltűnnek vágyaink.
Mit tettél szirénhang, Bűvölet volt csupán?
Mi lesz most mivélünk itt állunk most sután?
Vissza a hajóra! Fusson ki merre lát!
Duzzadjon vitorla fújjatok harsonát!
Ne halljuk hangjukat szirének énekét,
Örökre feledjük csábítás szigetét.
Tengerek Istene hozz vihart most nekünk,
Vigyen el messzire szerencse jöjj velünk!
Eljön a Boldogság, amit most keresünk,
Álomból egyszer majd meglásd, felébredünk.
Az álmok tengerén most csak ez kell nekünk,
Vidáman száll tova harsogó énekünk.
Hangokat hord a szél kacagva most ide,
Ahol ti voltatok az Leszbosz szigete.
Balga nép mit hittél ámítás volt csupán,
Maradj csak becsapva, megcsalva és bután.
Döbbenet ül rajtunk, álmaink elszálltak,
Szerelmes szíveink a porba hullottak.
Büszke hajóslelkünk semmivé lett nagyon,
Belénk markolt mélyen égető fájdalom.
Káprázat - Bűvölet talán csak ennyi volt?
Az álmok tengere ez is csak álom volt?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2004. 04. 01
