VÁRATLAN TALÁLKOZÁS
2016. 04. 20
Tősgyökeres „Bakonyi betyár” létemre immár negyedik éve vagyok a Viharsarok, ezen belül az „Alföld Gyöngyszemének, Gyulának, pár hónapja immár teljes jogú lakója. Az utóbbira azt értettem, hogy ma már nem ideiglenes, hanem állandó lakcímmel rendelkező Gyulai vált belőlem.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Szeretett Bakonyom, Szülőfalum Bakonyszentkirály, Zirci, majdnem 33 éves ottlétem és a múltam el lenne felejtve, vagy elhanyagolva. Rendszeresen dolgozom fel prózában és versben az emlékeimet, régi szokásokat, vagy amik már nincsenek, vagy a feledés homályába merülnének, ha nem lennének lejegyezve valaki által, aki történetesen én is lehetek.
Ritkábban tudok már hazajárni Szülőföldemre és mindig örülök annak, ha éppen Gyulán váratlanul régi Kedve Ismerősökkel akadok össze. Ez történt tegnap is, amikor a délelőtti órákban csekk befizetésből kifolyólag a Postára igyekeztem. Már majdnem odaértem a Béke Sugárút és a Jókai utca kereszteződésébe, amikor a járda mellé leparkírozott személykocsi ajtaján kilépett egy hozzám hasonló szakállas emberke. Összenéztünk és én mentem tovább szótlanul, miközben az motoszkált a fejemben, hogy mennyire ismerős az illető. Egyszer csak a hátam mögül megszólal elég hangosan:
-Jónapot!
Vissza sem fordulva mentem volna tovább, miközben én is fogadtam a köszöntést, mert úgy gondoltam, nekem szól. Hátrafordultam mégis és akkor ismertem fel igazából, hogy az én régi Robixos Barátom a Kapitány Barnabás mosolyog felém. Összeölelkeztünk és Ő is természetesen megismert. Erre már felfigyelt az előttünk pár méterrel haladó kedves Neje is, akit szintén meg nem mondom az illendőség miatt, hogy mióta ismerem. Vele is összeölelkeztünk és a kérdésemre válaszolva elmondták, hogy átutazóban vannak csak Gyulán és hűtő mágnest szeretnének venni valahol, utána mennek tovább, immár hazafelé.
Természetesen az idő rövidsége miatt csak pár mondat erejéig tudtunk beszélgetni, de ez mégis olyan jólesett számunkra, hiszen Barnával évekig együtt dolgoztunk, a felesége pedig az egykori Üzemorvosunk, régi Barátom Dr. Hevesi Gusztáv (Baráti körben csak egyszerűen Guszti bácsi) asszisztense is volt a Zirci Erzsébet Kórházhoz tartozó Rendelőintézetben (SZTK). Elmondták, hogy hazafelé menet még Debrecenbe is megállnak rokonlátogatóba és nem szeretnének későn hazaérni, hiszen elég hosszú az út hazáig. Megmutattam nekik, hogy melyik üzletben tudnak Gyulai fényképes hűtő mágnest venni, majd búcsút vettünk egymástól.
Utamat tovább folytatva elvégeztem a Postai dolgomat, majd hazamentem és az éthordót magamhoz véve, elindultam a vártól nem messze az Almásy kastéllyal szemben lévő Iskolai konyhára, hogy elhozzam az előfizetett ebédet. Nem a megszokott útvonalon mentem, hanem a Béke Sugárútról lekanyarodva a Hétvezér utcán keresztül. Mikor odaértem a térre, ahol a Világóra is van, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a Barátaim ott vannak és éppen fényképezkednek. Odasiettem hozzájuk, majd elkértem Barnától a telefonját. Mindkettőjüket lefényképeztem a szökőkúttal a háttérben és a sajátommal is készítettem róluk két fotót.
Kiderült, hogy ugyan már jócskán késésben vannak, de egy kicsit azért körülnéztek a belvárosban és még a Kossuth téren lévő Ádám Évás alkotást szeretnék megnézni. Természetesen megmutattam nekik, hogy merre van, majd még egyszer búcsút vettünk egymástól.
Erre szokták mondani azt, hogy milyen kicsi a világ, hát még Magyarország, ami valóban kicsi lett Trianon óta. Jókedvűen mentem a dolgomra és mikor hazaértem, a Páromnak, Terikének örömmel újságoltam el, hogy milyen kedves régi Barátaimmal találkoztam váratlanul ott, ahol nem is számítottam erre.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 04. 21. Csütörtök Délelőtt 10: 40
