Archívum

 

„MÁMA MÉG NEM ITTUNK SEMMIT…” Tanulságos történet az ifjú nemzedék számára

„MÁMA MÉG NEM ITTUNK SEMMIT…”  Tanulságos történet az ifjú nemzedék számára


„MÁMA MÉG NEM ITTUNK SEMMIT…”

Tanulságos történet az ifjú nemzedék számára


 

 

   A történet az életből merített, nem a képzelet szüleménye. A helyszín Budapest Keleti Pályaudvar 2013 nyara és nagy a hőség. A hangosbemondó szinte folyamatosan harsogja az induló és érkező vonatok útirányát és mi csak várunk. Közben bemondják, hogy x percet késik az Intercity, amellyel mi is szeretnénk Békéscsabáig, onnan pedig egy szárnyvonattal tovább menni Gyulára.

Végre beáll a szerelvény és mi sokad - magunkkal próbáltunk felszállni, de a kalauzok sorban utasítottak bennünket, hogy menjünk tovább, mert hat vagon le van foglalva egy csoportnak. Végre nagy nehezen sikerült egy akkor még üres fülkét találnunk és a Párommal együtt elhelyezkedtünk.

   Nemsokára láttuk, hogy a peront elözönli fiatalok egy csoportja, akik nagy pakkokkal megrohamozzák a vonatszerelvényt. A mi fülkénkbe is beszállt egy lány és két fiú és elhelyezkedtek. Mire elindultunk, akkor már túlléptük az egy órás késést. Mi lesz, mire Békéscsabára érünk, ha már most a kiinduló állomáson ekkora a pontatlanság a menetrendben? A mérgelődést lassan a békültebb érzés váltotta fel nálunk, hiszen az igazi okát még nem tudhattuk a hatalmas késésnek és a lényeg az, hogy már robogtunk a célunk felé.

   Azt is észrevettük, hogy a fiatalok sem ismerik személyesen egymást, ott mutatkoztak be, mert az ország különféle településeiről érkeztek. A beszélgetésükből azonban hamar az is kiderült, hogy Egyetemista „Gólyák”, akik most mennek egy összeszoktató táborba és Szeptemberben kezdik meg a sulit Budapesten. Nem is akármilyen, hanem az egyik híres, „C” betűs Egyetem hallgatói lesznek.

  A folyosói hangokból és a nyitott ajtón keresztül is azt tapasztalhattuk, hogy még a lefoglalt vagonok dacára sem fért be mindenki a fülkékbe, mert teljesen elfoglalták a közlekedő utakat is. Álltak és ültek is a csomagokon és vidámak voltak, mint ahogyan a fiatalságnak lennie kell, ha valami olyan újnak vág neki rövidesen, amely majd teljesen megváltoztatja az életüket pár év múlva. Azt is megtudtuk, hogy kb. 50 – 60 fő lehet a létszámuk és bizony ennyi ember még vissza fogottan is bizony elég hangos tud lenni.

   Egyszer csak harsány hangot hallottunk a közelből, aki rekedtes hangján ezt énekelte: „Máma még nem ittunk semmit, nem mehet ez, így tovább…”

Nem tudtuk, hogy ki lehet, de azt igen, hogy az a bizonyos zenei hallás egy kissé távol áll tőle, magyarán szólva irtózatos hamisan énekelt. Kiderült róla, hogy énekelni szeret, csak nem tud, de sebaj. A legkisebb gond is ilyenkor, mikor nótázós kedve van valakinek, de…

Nemsokára a fülkénk elé ért az illető és meglátva minket, akik nem éppen egyetemista korúaknak látszottunk és elnézést kért, ha zavarnának bennünket. Mondtam, hogy semmi gond, mert mi szeretjük a fiatalokat.

   A következőkben már a fiatalokhoz fordulva így szólt:

-Én vagyok a HÖK (Hallgatói Önkormányzat) egyik tagja és én kísérlek benneteket a gólyatáborba. Piátok van? – A kérdő tekinteteket látva újból rázendített: „Máma még nem ittunk semmit, nem mehet ez, így tovább…”- Ha van piátok, azt gyorsan vegyétek elő, mert a táborba nem lehet bevinni, mire odaérünk, meg kell inni az utolsó cseppig!”

   Az egyik diák matatni kezdett a csomagjai között, majd nem sokkal később egy bontatlan üveg Zubrowka vodkát vett elő. A HÖK – os vezető ezt meglátva, szinte hörögve felkiáltott: „Mennyei ital és ezt Te rejtegetted előlünk? Gyorsan meg kell inni!”

   Egy pillanat alatt kis pohár is előkerült és sorban mindenki megkóstolta. Még engemet is megkínáltak a finom itallal, de a Páromat nem tudom miért, nem merték talán, vagy a csuda tudja.

   A „Falkavezér” ekkor megint rázendített fals hangján a már idézett dalra, majd a következőket mondta a fiataloknak:

„Több csoportot is vittem már a gólyatáborba és azt kell tudnotok, hogy ne hozzatok rám szégyent. Mindent meg kell inni, józanul nem szabad megérkezni. Bent lehetőség lesz azonban olcsón piát venni, mert hoznak be kintről elfogadható áron! Szóval értitek, ugye? Hozd az üveget pajtikám és kínáljuk meg kint a többieket is, ürüljön ki az üveg hamarosan!”

   Úgy is történt. Nótázások közepette kilépett az ajtón a sráccal, aki az üveget vitte utána és hallottuk, ahogyan a többieknél is ugyanezt játssza el, mint a mi fülkénkben. Néha még elviharzott az ajtónk előtt és egyre rekedtebben és egyre falsabban szólt az a bizonyos dal, aminek egyébként így szól a szövege:

 

 

Máma még nem ittunk semmit,
Nem mehet ez, így tovább
Inni kell, ha meghalunk is,
Igyunk hát az angyalát.

Vár reánk sok régi kocsma
Vár reánk sok jó barát
Inni kell, ha meghalunk is
Igyunk hát az angyalát

Ha kiszárad minden korsó
Nem ismer meg az anyánk
Inni kell ha meghalunk is
Igyunk hát az angyalát

 

https://www.youtube.com/watch?v=Lz8L0JcPUM8

 

 

    Nem ismerem az állomásokat errefelé, da azt megállapítottam, hogy még Szolnok előtt leszállt a népes diáksereg zajongva. Nem tudom milyen hangulatban érkeztek meg a gólyatáborba, de azt igen, hogy egy kicsit elszomorodjak a történtek miatt. Nem a jókedvvel és vidámsággal van bajom, hiszen koromhoz képest modern gondolkodásúnak érzem és vallom magamat, hanem…

   Belegondolva, milyen példát állítanak ezek elé a tizennyolc éves fiatalok elé az úgymond „Vezetők”, ha már a piázást tartják olyan fontosnak, ahogyan ezen a napon is történt a vonaton. A HÖK vezetőinek nem éppen ez lenne a feladata még akkor sem, ha egy kis lazítást akart talán belevinni a fiatalok életébe, akik számára Szeptembertől megkezdődik úgyis a nagy hajrá. Mindegy most már, de ettől függetlenül bízom benne, hogy nem ettől válik majd egyik diákból sem alkoholista, hogy nem éppen példamutató magatartást látott a mai napon.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 08. 02. Szombat délelőtt 10:00

 

U.I.

 

Érdekes, hogy két év elteltével most egy olyan linket osztok meg itt, amiben leírtak valószínű a két évvel ezelőtti történetemhez kapcsolódva ugyanezzel a csapattal történhetett meg. Én akkor senkit nem neveztem meg, az iskolát és a gólyatábor helyszínét sem, pedig elmondták. Nem is ismertük őket, csak a vonaton találkoztunk, mikor Párommal a Keletiből Békéscsabára utazva tapasztaltuk azt, amit leírtam. Minden stimmel a cikk alapján, amit ma fedeztem fel az interneten. Aki kíváncsi a részletekre, annak figyelmébe ajánlom elolvasását az Origón az alábbi linkre kattintva:

 

http://www.origo.hu/itthon/20160821-golyatabor-megalazas-egyetem.html?source=hirlevel

 

   Mikor elolvastam, semmi kétségem nem volt már tovább, hogy a gólyatáborba igyekvő egyetemista jelöltek és vezetőjük kísérteties hasonlóságot mutatnak a már leírtakkal. Ennek ellenére kívülállón én mégsem foglalok állást ebben a kérdésben. A tények azt hiszem, mégis magukért beszélnek.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 08. 22



 

 



  

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2016. augusztus 22. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,241


   


Tetszik