Öt és féléve írtam ezt a verset, de ma is vállalom minden egyes sorát...
HA A GONDOLATOT IS
GÚZSBA KÖTIK…
Ha a gondolatot is gúzsba kötik,
Ha majd a szavakat is láncra verik,
Ha a mondatokat börtönbe zárják,
Ha a könyveket is máglyára rakják,
Akkor már a Szabadság sem létezik,
Önbecsülésünk pedig kárba veszik.
Ha majd megmondhatják, hogy mit írhatok,
Ha majd csak irányított gondolatok
Kószálhatnak az agyam rejtekében,
Jelenhetnek meg a tollam hegyében,
Akkor már a Szabadság sem létezik,
Önbecsülésünk pedig kárba veszik.
Ha majd kódolni kell a szavainkat,
Ha szabályozzák gondolatainkat,
Ha nem lesz becsülete már a szónak,
Ha már nem kell írás az olvasónak,
Akkor már a Szabadság sem létezik,
Önbecsülésünk pedig kárba veszik.
Ha majd a jogot is lábbal tiporják,
Ha otthonainkat is lehallgatják,
Ha majd csak lehajtott fejjel járhatunk,
Csak önmagunkkal szemben lesz igazunk,
Akkor már a Szabadság sem létezik,
Önbecsülésünk pedig kárba veszik.
Ha majd cipzárt kell ajkainkra tenni,
Ha büntetlenül nem szabad nevetni,
Ha majd cirkuszi bohóc is sírni fog,
Ha engedély nélkül senki nem nyafog,
Akkor már a Szabadság sem létezik,
Önbecsülésünk pedig kárba veszik.
Álomból ébredve könnyezik szemem,
Ez lesz az Új Világ Édes Istenem?
Nyugtasd szívemet, szomorú lelkemet,
Mert ez a „Valóság” soha nem jöhet!
Ha a gondolatot is gúzsba kötik,
Attól az Ember Örökre elveszik!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 01. 15
