MAGYAR MARADOK ÖRÖKKÉ…
Mögöttem a Múlt, Előttem a Jövő
Magyar Maradok Örökké, Mert Azt Hiszem,
Hogy Ezzel Forrott Össze Egész Életem.
Születtem Bakonyban Március éjjelén,
Kis gyermekként éltem falumnak lágy ölén.
Kisalföld gyöngyszeme Győr is volt otthonom,
Ottani létemet még most is vállalom.
Katonaság Pápára is elszólított,
Hazaszeretetre két év megtanított.
Újból Bakonyszentkirály lett az otthonom,
Akkor még nem tudtam, mit hoz a holnapom.
Magyar Maradok Örökké, Mert Azt Hiszem,
Hogy Ezzel Forrott Össze Egész Életem.
Tizenegy év után Bakony Fővárosa
Zirc lett Valentinusnak az új otthona.
Esztergályos, adminisztrátor, műszaki,
Betanított munkás és még kitudja ki
Munkálkodott általam az évtizedekben,
Miközben toll gyakran megfordult kezemben,
Hogy versben, prózában kiírjam magamból
Mindazt, ami megmaradt az én múltamból.
Magyar Maradok Örökké, Mert Azt Hiszem,
Hogy Ezzel Forrott Össze Egész Életem.
Írásban reagáltam Hazánk sorsára,
Nemzetemet soha nem hagytam magára.
Volt, hogy tévúton olyan eszmét követtem,
De Becstelenség útjára nem tévedtem.
Zircen majdnem harminchárom évig éltem,
Élettől, Istentől semmit nem reméltem,
Amit aljas módon akartam elérni,
Mert tudtam, nekem földön járva kell élni.
Magyar Maradok Örökké, Mert Azt Hiszem,
Hogy Ezzel Forrott Össze Egész Életem.
Bakonyiságom feladva, nem feledve,
Alföld Gyöngyszemébe jöttem el négy éve,
Hogy végső otthonomként immár itt éljek,
Szerelmet és Boldogságot itt Reméljek
Akivel Életemet Összekötöttem,
Mikor Gyulai állampolgár lehettem.
Nyugdíjasként megpróbálok még úgy élni,
Szerettim’ jól fogjanak rám emlékezni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 11. 14. Hétfő Délután 14: 15
https://www.youtube.com/watch?v=SYpXTCDl8fU&feature=youtu.be