Egy húsz és fél évvel évvel ezelőtti írásom, ami ma került újra a látókörömbe
a rövid-prózáim rendezése közben:
KÉPZETTÁRSÍTÁS BRIGITTÁVAL
A látvány mindig önmagáért beszél. Mikor Pénteken odajöttél hozzám az asztalhoz és üdvözöltük egymást, egy pillanatra mintha elvarázsolva éreztem volna magamat. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy ma milyen csinos vagy?
Valójában abban a pillanatban a következőket gondoltam:
„Istenem! Milyen gyönyörű ez a lány! Mi lehet, ami hozzá mérhető, ami hozzá fogható?”
Hidd el, hogy én más szemmel tekintek a világra, mint a hétköznapi emberek általában. Állandóan csak a szépet és a jót keresem szüntelenül, fáradhatatlanul már 48 éve. Lehet, hogy ez a poétikus alkatomból is adódik. Mikor ránézek egy lányra, asszonyra, jelen esetben rád Brigi, szünet nélkül ezt kérdezem magamtól:
„Ha ez a lány számomra gyönyörű, akkor miért az, miért érnek vele kapcsolatban ilyen benyomások?”
Napközben a monoton kábelszerelés közben fel – felpillantottam Rád, amint mozogsz, hajladozol az asztalodnál, folyton ez járt az eszemben:
„Miért gyönyörű ez a lány, mi van még hozzá fogható a szép keresése közben?”
Bizonyára nagyon hétköznapinak fog tűnni a hasonlítás, a képzettársítás, de ennél jobb nem jutott eszembe. Valószínű Brigi Te is jártál már többször bútorboltban, ahol megkapott az a sok szépség, amivel ott találkoztál. Körbejártad, meggusztáltad, esetleg megtapogattad a formás darabokat, a szebbnél szebb garnitúrákat. Biztosan az is eszedbe jutott párszor, mint nekem, hogy ezt Te soha nem tudod megvenni, mert nincs, vagy nem lesz rá elég pénzed, tehát számodra elérhetetlen.
Nekem ilyenkor állandóan az járt az eszemben, hogy egy láthatatlan valaki hangosan figyelmeztet, amit csak én hallok:
„El a kezekkel! Ez nem a Te számodra készült! Ez soha nem lehet a Tiéd! Mindent a szemnek, de semmit a kéznek! Ezt vésd jól az eszedbe!”
Ahogy szorgoskodtál és hajladoztál, forogtál a szerelőasztal előtt, állandóan ez a kép, ez a képzettársítás járt az eszemben. Ugyanúgy vagyok vele, mint a drága bútorokkal. Nézegetem, körbejárom, nem nyúlhatok hozzá, mert túl drága a számomra. Túl drága és elérhetetlen. Éppen ezért jön a képzettársításból adódó bútorbolti hasonlat:
„Istenem! Milyen szép, gyönyörű darab!”
Ennyi volt Brigi az asszociáció, ami elindult bennem Pénteken reggel mikor megláttalak.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 1996. 05. 08
