Archívum

 

AMIKOR BÉRES FERENC NEKÜNK DALOLT… Avagy, milyen a zsíros kenyér dekorációval

AMIKOR BÉRES FERENC NEKÜNK DALOLT…  Avagy, milyen a zsíros kenyér dekorációval

 

AMIKOR BÉRES FERENC NEKÜNK DALOLT…

Avagy, milyen a zsíros kenyér dekorációval

 

 

   1974. Május 6 – 18 között Csopakon részt vettem egy két hetes SZB. Ifjúságfelelősi Tanfolyamon. Az akkori SZOT Üdülőben voltunk elhelyezve. Az ellátásunk természetesen nem fejedelmi volt, ezért legtöbbször vacsora után is eléggé kongott a gyomrunk. A Szállótól nem messze volt a hangulatos Csopaki „Víg Molnár Csárda” ahol esténként Ruha Rudi és népi zenekara szórakoztatta az oda betérő nagyérdemű közönséget. Aznap, mikor vacsora után ismételten egy kis vacsorapótlásra beléptünk négyesben tanfolyamtársaimmal (két lány és két fiú) az ajtaján, szerencsére még volt egy szabad asztal. Helyet foglaltunk és nem sokkal később a pincér már meg is jelent, mi pedig kértük az étlapot. Széttárta a kezeit, ezzel is jelezvén, hogy már nincs étel kiszolgálás, mert a konyha a mai napon már leállt a főzéssel. Csalódott arcunkat látva azonban megjegyezte:

-Nagyon éhesek?

Szinte kórusban feleltük, hogy:

-Igen! Pocsék volt a vacsora a szállóban, hozzon nekünk akármit, csak ehető legyen!

-Csak zsíros kenyeret tudok hozni dekorációval! – felelte, majd kérdő tekintettel nézett ránk. Látva csodálkozó arckifejezésünket, megkérdezte:

-Hozhatok belőle a hölgyeknek és uraknak?

    Fejünket összedugva azon kezdtünk morfondírozni, hogy vajon mi lehet a dekoráció a zsíros kenyéren? Nem mertük megkérdezni, de bólintva jeleztük, ujjainkkal mutattuk, hogy hozzon fejenként két veknit az ominózus étekből. Mikor a pincér eltávozott, hangosan elnevettük magunkat.

-Gyerekek!  Mi lehet vajon a dekoráció a zsíros deszkán?

Feleletet azonban csak akkor kaptunk, amikor megérkezett a felszolgáló egy hatalmas tálcával a kezében.

-Parancsoljanak! Itt van a zsíros kenyér dekorációval! Fogyasszák egészséggel!

Innivalót-mit hozhatok?

-Főúr! Legyen szíves, hozzon egy üveg Badacsonyi Szürkebarátot! – feleltem, mivel hallgatólagos beleegyezéssel én voltam legtöbbször a kis csapatunk szóvivője.

   A pincér elsietett, mi pedig szemügyre vettük és szájunkhoz közelítettük a nagybecsű remekműveket. Kiderült, hogy a dekoráció a zsíros kenyéren nem volt más, mint zöldhagyma, zöldpaprika, és paradicsom, természetesen megsózva és pirospaprikázva. Javában eszegettünk, mikor a mellettünk lévő asztalhoz leült egy idősebb és egy fiatalabb úriember, majd csendesen beszélgetve borozgatni kezdtek. Az idősebbik nekem ismerősnek tűnt és rövidesen jött is a megoldás róla:

-Gyerekek! Hiszen ez Béres Ferenc! – súgtam oda társaimnak a majdnem kiáltássá sikeredett felismerést.

-Ő biztosan nem lehet. Mit keresne Csopakon ilyenkor? – mondta a másik páros hölgytagja.

-Hidd el Ildikó, hogy Béres Ferenc, a népszerű népdalénekes ül a szomszédunkban. – próbáltam a lányt meggyőzni. Közben a vitatott férfiú felállt az asztaltól és a mellékhelyiségbe távozott.

-Kérdezzük meg a fiatalembert, hogy valóban az énekes – e az asztaltársa. – mondtam barátaimnak.

-Menj oda és kérdezd meg, hiszen úgyis te vagy közülünk a legbátrabb! – bökött oldalba a barátnőm Jutka.

   Mit volt mit tenni, nem akartam gyávának látszani előttük, ezért felállva odaléptem az asztalukhoz, majd udvariasan megszólítottam a fiatalembert:

-Elnézést a zavarásért Uram! A barátaimmal azon tanakodunk éppen, hogy az Ön asztalszomszédja Béres Ferenc népdalénekes - e, akit mindannyian nagyon tisztelünk és kedvelünk? Segítene nekünk ezt tisztázni?

Elmosolyodott és így felelt:

-Igen, Ő az. Itt van Csopakon a nyaralója. Pár napig pihenni jöttünk ide egy kicsit a legközelebbi fellépéséig, ami itt lesz a közelben Veszprém megyében.

-Köszönöm szépen az információt, ami engemet igazolt a barátaim előtt.

Mondja fiatalember! Ha megkérnénk a Művész Urat, énekelne nekünk valamit?

-Próbálja megkérdezni ha majd visszajön, mert én erre a kérdésre helyette nem tudok válaszolni.

   Visszaültem a helyemre és elmondtam a többieknek is a kapott információt. Közben visszaérkezett az énekes, erre ismét felálltam és odamentem hozzájuk, majd megszólítottam:

-Tisztelt Művész Úr!

Elnézést kérek Öntől a zavarásért! A szomszéd asztalnál ülő barátaimmal együtt Ifjúági Felelős tanfolyam hallgatói vagyunk Csopakon. Nagyon szeretjük és becsüljük a művészetét, amit eddig csak a rádióból és a televízióból tudtuk csak figyelemmel kísérni, illetve hallgattuk a lemezeit is. Szeretnénk ezt a véletlenszerű alkalmat megragadva arra kérni, hogy énekeljen nekünk valamit, ha lehetséges!

   Béres Ferenc felállt, keze fogott velem, majd helyet mutatott a mellette lévő széken. Tüzetesen kikérdezett, hogy honnan jöttünk, mennyi ideje vagyunk itt, mit csinálunk, majd kicsit szabódva ugyan, de megígérte, hogy énekelni fog. Felállva elbúcsúztam tőle és visszamentem a helyemre.

   Az énekes ismételten felállt és jó hangosan odaszólt a cigányprímásnak:

-Rudikám! Légy szíves gyere ide és kezdd el azt, hogy…

A zenész szinte rohanvást sietett oda az illusztris vendég elé és elkezdte a megadott nótát játszani. Az idő távlatából arra is emlékszem, hogy milyen szépen szállt a bársonyos hangján a dal, hogy „Deres már a határ, Söprik a Pápai utcát, Rózsa virít a domboldalon stb.” A csárda közönsége még a beszélgetést is abbahagyta, úgy figyelte a népszerű művész rögtönzött koncertjét. Mikor befejezte, felénk fordulva meghajolt és visszaült a helyére.

-Gyerekek. Odamegyek hozzá autogramot kérni! – szóltam barátaimnak.

-Nekem is kérj légy szíves, - súgta a fülembe Jutka.

   Nálam szerencsére mindig van toll és papír, ezért odaléptem ismét Béres Ferenchez és a dalokat megköszönve, kértem tőle autogramot a noteszomba. Ma is őrzöm a sorait:

 

Szeretettel és megemlékezésül:

 

Csopak, 974. május 15.

 

Béres Ferenc

 

-Művész Úr! Legyen szíves, írjon pár sort a barátnőmnek is!

-Hogy hívják a kislányt?

-Jutkának.

-Nagyon szép neve van. – szólt és neki is írt pár szavas megemlékezést. Utána még rövid ideig beszélgetve elmeséltem neki, hogy én meg verseket szoktam írogatni. Kérésére elmondtam a „Gondolat” – című, szabad verselési stílusban 1972 - ben írt versemet, amely így hangzik:

 

GONDOLAT

 

Bennem égő tűz lobog,

Mikor a Végtelenség sodrán

Hánykolódó áradattal úszom.

Képzeletem tovaröppent szárnyain

Magabiztosan száguld,

A Világmindenségen áthatoló

Emberi Értelem.

 

   Béres Ferenc figyelmesen végighallgatta, majd ellátott jó tanácsokkal, különféle verstannal foglalkozó könyv címeket is ajánlva. Fiatal korában a művész Sárospatakon tanult a híres Református Kollégiumban, ahol komoly oktatás folyt abban az időben és ma is. Végezetül még egyszer megköszöntem, hogy teljesítette a kérésünket és meleg kézfogással búcsút vettünk egymástól. Mikor visszaültem barátaimhoz, hallottuk, ahogyan ismét magához szólította a prímást:

-Rudikám nosza, pattanj ide és kezdd el játszani azt, hogy… azzal ismét dalra fakadt és adott nekünk és természetesen a teremben ülő többi vendégnek egy kis ráadást a megismerkedés örömére.

   Jutka hálás volt nekem azért, hogy neki is szereztem egy kis emléket az énekestől. Mindannyiunk számára olyan élmény maradt örökre az, hogy ezen az estén Béres Ferenc nekünk dalolt. Továbbá egy életre azt is megtanultuk, hogy milyen a zsíros kenyér dekorációval a Víg Molnár Csárdában Csopakon.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 1975. 06. 12

 Ez a videó természetesen nem a történet helyszínén készült, csak tiszteletem jeléül hoztam fel ide-:)))

https://www.youtube.com/watch?v=Ix3I8MhIIgI

 

 

 

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2017. január 16. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 730


   


Tetszik