MIKOR NÁLAM MÉG A DERES HAJNAK BAJUSZNAK ÉS SZAKÁLLNAK NYOMA SEM VOLT. Avagy egy rövid kis összefoglaló az arcszőrzetemről kezdetektől napjainkig.

MIKOR  NÁLAM MÉG A DERES HAJNAK   BAJUSZNAK ÉS SZAKÁLLNAK NYOMA SEM VOLT.  Avagy egy rövid kis összefoglaló az arcszőrzetemről kezdetektől napjainkig.

 

 

 

 

 

 

 

 

MIKOR  NÁLAM MÉG A DERES HAJNAK

 BAJUSZNAK ÉS SZAKÁLLNAK NYOMA SEM VOLT.

Avagy egy rövid kis összefoglaló az arcszőrzetemről kezdetektől napjainkig.

 

 

   Az ember gyereke reggelente a fürdőszobában nem csupán hiúságból néz bele a tükörbe tisztálkodás közben, hanem, mert ez így természetes. Egy kicsit fésülgeti a haját, akinek van, az a szakállát, stuccolgatja a bajuszát az ollóval  és ezzel egy kis időre rendben is van a dolog.

Nekem már hosszú évtizedek óta különféle szakállformáim vannak, mert én még akkor kezdtem növeszteni, mikor nem divatból próbálta az ember a fizimiskáját igazgatni szőrzet ügyileg, hanem valami más okból. Régtől fogva nagyon bejöttek eleink ismert férfiainak arcát szegélyező különféle formájú bajuszok és szakállak, éppen ezét határoztam el valamikor, hogy én is növelni fogom az akkoriban még nem annyira elterjedt arc szőrzetűek számát. Persze azt tudni kell, hogy a környezetünk reagál legelőször élénken erre a változásra, akik nehezen tudják elfogadni a változást a megszokotthoz képest.

   Ezzel én is így voltam, de nyakas ember lévén, ebbe nem engedtem beleszólni senkinek sem, mert számomra ez így volt a jó. Én kínlódtam vele mindennap, hiszen ezt azért több odafigyeléssel kellett rendszeresen ápolni, mellette borotválni, hogy ne őserdő módjára nőjön az a bizonyos szőrmennyiség. Persze mikor 1978 – ban 30 éves fejjel a Dolgozók Önálló Középiskolájában-Veszprémben érettségiztem, erre az alkalomra levágattam a tabló kedvéért, de utána újból elkezdtem visszanöveszteni a lekaszált területen a szőrzetemet. Volt olyan munkahelyem, ahol egy ideig a főnököm szinte mindennap célozgatott rá, főleg Nyár idején, hogy biztosan melegem van, stb. de kötelezni nem tudott arra, hogy levágassam és maradt is a mai napig. Március 13 – án ha azok a bizonyos libák el nem tipornak a mondás szerint, akkor már 69 évesen is ott fog fityegni a szőrzet az arcomon. A hajam soha nem volt dús. Anyai örökségem alapból is a magas homlok, de az évtizedek  toltak azért hátrafelé belőle egy picurkát.

   Egyszóval, aki kedveli a bajuszt és a szakállat az is jól van, de akinek nem tetszik, ezt eddig is tiszteletben tartottam és továbbra is ezt fogom tenni, de hogy én magamtól már soha nem fogom levágatni, csak alakítgatni, az is igaz. Mondhatnám azt, hogy erre a kis időre teljesen felesleges, pedig még szeretnék azért hosszú ideig élni, de ki tudja, mit hoz majd a holnap és a jövő.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2017. 01. 22. Vasárnap Délután 14: 15

 

A többi fotó megnézhető az alábbi linkre kattintva:

 

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/media_set?set=a.1448892941812011.1073742302.100000739572377&type=3&pnref=story

 

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2017. január 22. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 363


   


Tetszik