10 éve írtam ezt a versemet, de most teszem közzé először...
HA LESZÁLL AZ ÉJ SÖTÉTJE…
Zaklatott, megkísértő álomképem
Ha leszáll az éj sötétje, felborul a rend,
Nem számít, hogy eddig mi volt és most mi a Trend.
Kóbor árnyak kifordítják Boldog Lényedet,
Próbálnak félrevinni, zavarni Tégedet.
Egykor volt valód elé próbát állítanak,
Füledbe ordítozva kéjjel ostoroznak.
Gyere közénk, Tagadd meg a megélt múltadat,
Felejtsd el most romantikus ábrándjaidat!
Az éj sötétje bajodra gyógyírt ad Neked,
Felejtsd el vágyaid, felejtsd el az Istened!
Ez az út egyenesebb, mint amin haladtál,
Mi értelme volt eddig hisz szegény maradtál?
Küzdöttél már mihaszna sosem - volt vágyakért,
Harcoltál elérhetetlen színes álmokért.
Az életednek alkonyán, jer, most el velünk,
Meglátod milyen szép lesz együtt az életünk!
Éj sötétje hatalmas, Tagadd meg Istened,
Hisz Láthatod, a Bajodban Soha Nincs Veled!
Villámként belém csap hisz ez rémálom csupán,
Dörgölöm szemeim és ott állok én sután.
Jóságos Istenem Ne Hagyd, hogy megkísértsen,
Ne ereszd el kezem, hogy utamtól térítsen
Olyan világba ahol csak ígéret minden,
Az éj sötétjét Uram ne Hagyd, hogy kísértsen!
Ha leszáll az éj sötétje, jöjj el szép álom,
Te legyél Reményem további Boldogságom
Mert az egyenes úton ahol eddig jártam,
Mire vágytam Szerelmem végleg megtaláltam.
Ébredjek majd reggel mosollyal az arcomon,
Tündöklő Nap fénye tűzzön be ablakomon.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2007. 06. 10
