2005 – ben ismerkedtem meg a japán költészet egyik jellegzetes versformájával, a Haikuval és időközönként ma is előfordul, hogy írok ilyen rövid gondolatokat. Az alábbiakban egy 20 06. Január 14 – én készült Haiku – csokor olvasható, amelyet Édesanyámhoz írtam. Fogadjátok Szeretettel-:))) Bálint
ANYÁM DOLGOS
KEZÉT NÉZVE
Elnéztem csendben,
Ahogyan a megfáradt
Eres kezével
Gyúrta a tésztát.
Nehézkesen döngölve,
Majd kiszaggatva
Belerakta a
Forró vízbe megfőni.
Nyolcvannégy éve,
Jövő reménye
Mosolyt csalt az arcára
Mikor azt mondta:
Drága kisfiam!
Ugye nem hagysz itt örök
Időkre? Vissza
Jössz hozzám majd és
Megvigasztalsz, mert
Nagyon hiányzol
Ha elmész messze.
Drága Szép Anyám!
Nagyon Szeretlek!
Hálatelt szívem
Nem hagy el örökre, mert
Sokat jelentesz!
Gondolatomban
Mindig itt leszek Veled,
Csókolom kezed.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2006. 01. 14
A fotón Édesanyám itt éppen lekváros buktát (mi puffancsnak hívtuk) készít a saját maga által gyúrt tésztából.
