EGY MESÉLŐ, MAJDNEM 80 ÉVES LEVELEZŐLAP.

EGY MESÉLŐ, MAJDNEM 80 ÉVES LEVELEZŐLAP.

 

 

 

 

 

 

 

EGY MESÉLŐ, MAJDNEM 80 ÉVES LEVELEZŐLAP.

 

   Édesapám a Győrszabadhegyi Tüzér Laktanyában teljesítette katonai szolgálatát 1937 – ben tizedesként. Idősebbik testvér – bátyja Nagy Gyula, ekkor már Tanári diplomával is rendelkező református lelkész volt, de ebben az időben Csurgón a Református Gimnáziumban tanárként dolgozott. December 7 – i bélyegző keltezéssel az alábbi levelezőlapot küldte Édesapámnak:

 

„KEDVES BÁLINT ÖCSÉM!

 

   Mindkét lev. lapodat bizony meg kaptam, csak a levél írást könnyen hagyom. Sorsommal meg vagyok elégedve azon elv alapján, hogy mehetne rosszabbul is. A tanári karban sok fiatal, kedves fiú van s így feltalálom és jól érzem magam.

    Ma kaptam levelet hazulról, melyben írják, hogy a Bíró Lacit agyonszúrta a Teleki csendőr. Bizonyára leány – ügy. Szegény Laci. Azt hiszem, hogy a Sanyi is szomorkodik most, hogy legjobb barátját elveszítette. –

   Igaz, gratulálok, hogy tizedes úr lettél. Hát csak előre, piros a parolin!

   Karácsonyra, gondolom, hazamehetsz. Írja édesapám, hogy lába javul és elég jól vannak. Jó hallani a sok baj után.

Hát csak „mutass” jól. Éljed gyöngyéleted.

Szevasz. Ölel bátyád

Gyula.”

   Mindig örültem annak, mikor Édesapám irodalmi és életrajzi hagyatékában felfedeztem olyan bizonyítékokat, amelyek ugyan már szerepeltek az elmondásában, de dokumentum jelleggel mégsem találkoztam velük még életében. Természetesen soha nem vontam kétségbe az elmondásait, kitűnő emlékezettel rendelkezező memóriája volt a régi dolgokkal kapcsolatban. Bíró Lacival kapcsolatban is többször hallottam tőle a megtörtént, tragikus eseményről, hiszen a másik testvérbátyja, Nagy Sándornak ráadásul nagyon jó barátja is volt a fiatalember.

   Egy közös fénykép is van róluk, amelyben mindhárman, Bíró Laci, Édesapám és Sanyi Nagybátyám is együtt látható 7 évvel korábbról.  

  Bakonyszentkirályon 1930 – ban a Levente Egyesület műkedvelő színésztársulata műsorra tűzte Gárdonyi Géza: A bor című népszínművét. Édesapám pedáns ember lévén, a korabeli fényképet megőrizte és a hagyatékában a kézirataival együtt hozzám került. Még életében leírta, beazonosította a fényképen lévő személyek nevét, így megmarad immár örök emlékül:

 

„Álló sor balról jobbra: Nagy Bálint levente egyenruhában, Bíró László, Németh László, Szabó György, Vincze Jolán, V. Nagy Sándor, Kurucz Irén, Gombás János, Pethő Ferenc, Farkas Gyula, Mátyus Miklós levente egyenruhában.

 

Ülő sor: Gombás Vilma, Szuna Imre leventeoktató, Gombás Julianna, Geiger… jegyző írnok, Gombás Ilona.

 

Földön ülők: Huszár Ferenc, Baracskai Ferenc, Kovács János, Gombás Sándor.”

   Szomorú emlékek ezek immár, hiszen mindhárman már kint nyugszanak a Bakonyszentkirályi Református Temetőben.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2017. 08. 17. Csütörtök Délután 16:05

 

A többi fotó az egész tudósítással együtt megnézhető az alábbi linkre kattintva:

 

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1680498051984831

 

 

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2017. augusztus 17. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 250


   


Tetszik