„FUCK ME”, HIRDETI
HARSÁNYAN PÓLÓJÁN A FELIRAT.
Hülye gyerek! Tudod egyáltalán hogy ez a kifejezés mit jelent?
Elöljáróban el szeretném mondani, hogy Anyai ágon Borvendég és Bognár, Apai ágon pedig Kovács és Nagy elődöktől származom, amik kimondottan magyar családnevekként vannak a köztudatban. Ettől függetlenül sohasem szerettem magyarkodni, hiszen nem ismerhetem sem én, sem más teljes mértékben sokadiziglen visszamenőleg az esetleges keveredést más népekkel.
Manapság azonban már olyan mértékben bement a köztudatba a nyugati és távol keleti majmolás különféle elnevezések kapcsán, hogy az már felháborító. Ma már nem sikk érthető magyar nevű cégeket alapítani, hanem angolszász, németes, vagy akár távol keleti hangzást ültetnek bele, hogy első rá nézetre meg nem mondja senki, hogy mit takar. A Tv reklámokban nagyon sok olyan szavat használnak, mikor jól ismert színészek hangján egyszer csak megbotlik a mondat és átcsap valami idegen kifejezésbe.
Elterjedt manapság a tetoválás de olyan mértékben, hogy a különféle csatornákon futó sorozatok szereplőgárdájából igazán azok lógnak csak ki, akiken nincs, vagy csak pár darab tetkó ékeskedik valamilyen testrészükön. Ha valaki azt hiszi, hogy tetoválás ellenes vagyok, az téved, mert a saját családomban is vannak, akik varrattak magukra. Nem titok, de rajtam is van, még megboldogult ifjúkoromból úgy kb. 16 évesen, saját kezűleg is kipróbáltam primitív eszközökkel a tetoválást. Halványan, még ma is megvannak. A baj mégsem itt van, hanem néhanapján butuska tinik távol keleti írásjelekkel büszkélkednek jól látható testfelületen és csak akkor döbbennek le, ha valaki ezen írásjelek tudójaként rákérdez, hogy tudja – e, mit jelentenek azok a bizonyos jelek a nyakán, mellein, vagy bárhol? Ilyenkor legszívesebben a két kezük körmeivel kaparnák ki ha tudnák, min is röhögnek néhanapján a messze földről jött turisták, mikor elhalad előttük, mellettük.
Mondjátok Barátaim!
Miért kell nekünk mindig másokat majmolni, miért nem maradunk meg olyan igazi magyarnak a saját Hazánkban?
Miért kell vigéckedni az utcán olyan pólókban, amire angol, vagy más nyelven írt kifejezések miatt minden szembejövő vagy kuncogni, vagy röhögni kezd, vagy megereszt egy jó magyaros beszólást az illető, illetők felé, mert éppen ért azon a bizonyos nyelven és nem tudja mire vélni a dolgot.
Persze megmosolyogtató dolgok is vannak még akkor is, ha nagyon komolyan próbálja valaki tudatni az ország – világgal a hovatartozását, mikor ott virít homlokán a tetoválás, hogy:
„MAGYAR VAGYOK!”
Nyilván ez is túlzás, mert nem a külsőségeinkben kell a vállalt magyarságunkat hirdetni, hanem a tetteinkkel és nem a harsánykodó magatartásunkkal, de én még ezt is szívesebben nézem mosolygás nélkül, mint amiről már fentebb beszéltem.
Koromhoz képest sem vagyok prűd, mert tolerálok mindenfajta másságot addig a határig, ami már az ingerküszöbömet átlépve próbál agitatív jelleggel meggyőzni engemet valamiről, ami nem az én világom.
Mindennap járok – kelek Gyulán is az utcákon, hátha, a klasszikus mondás szerint véletlenül rálépek a témára, ami ott hever, ezért megpróbálok széles látókörrel pásztázni minden lehetséges, ebbe a kategóriába tartozó történést.
Nem is olyan régen történt, hogy éppen az ebédet hoztam a Párom Iskolájának a Konyhájáról a Városház utcán, népszerű nevén a Sétáló utcán, mikor a járdán szembejött velem két fiatal tini, egy kislány és ifjúember. A nyári melegnek megfelelően voltak öltözve. A kislányon egy alig szoknya, amely alól minden lépésnél kivillant egy pillanatra a piros bugyinkója és még egy kis rövid fehér, úgynevezett „has póló” feszült rajta, a fiún pedig egy majdnem bokáig érő rövidnadrág és szintén egy fehér póló volt. A többi ruházatot és cipőt nem ecsetelem, mert ennek most nincs jelentősége. Mint mondtam, nem vagyok prűd és koromhoz képest most is megnézem a szemrevaló Hölgyeket még akkor is, ha unokáim lehetnének, hiszen ez nem baj, mert miért is lenne az? Attól én még ugyanolyan hűséges maradok a Páromhoz.
Akkor hol volt a bibi, kérdezné a nyájas olvasó?
Ott volt, hogy az ifjúember fehér pólóján hatalmas betűkkel a következő volt írva:
„FUCK ME!”
Mivel nem arról vagyok ismert, hogy nagyon durva és közönséges szavakat használok írásaimban és az angol nyelvtudásom is csak néhány kusza kifejezésig terjed, de úgy gondolom, ez olyan közismert kifejezés, amit senkinek nem kell megmagyarázni. Ha valaki mégsem ismerné, kitűnő webes fordítóprogramoknál megnézheti a megoldást.
Szerintem a következő magyarázata lehet a dolognak.
Az egyik, hogy sem a lány, sem a fiú nem tudja a felirat jelentőségét, de ebben az esetben modern fiatalokról lévén szó, szinte valószínűtlen.
A másik pedig az, hogy felvállalja a jelentését a pólóján.
Lehet, hogy jó nagyot röhögnek is azokon, akik megbámulják, és ha hangosan nem is, de megjegyzéssel illetik őket. Ettől függetlenül mégis azt mondom, hogy ezt is tiszteletben tartom, mert mindenki úgy és akkor csinál hülyét magából, amikor csak akar, de én nem leszek a követőjük sohasem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 08. 31. Csütörtök Délután 15:30
A fotó természetesen csak illusztráció, hiszen nem fényképeztem le a fiatalembert és ez meg éppen egy lányt ábrázol.
