Archívum

 

„ANYÁM BALLADÁT TÁNCOL” 120 ÉVE SZÜLETETT SINKA ISTVÁN PARASZTKÖLTŐ 1897. 09. 24 – 1969. 06. 17

„ANYÁM BALLADÁT TÁNCOL”  120 ÉVE SZÜLETETT SINKA ISTVÁN PARASZTKÖLTŐ  1897. 09. 24 – 1969. 06. 17

 

„ANYÁM BALLADÁT TÁNCOL”

120 ÉVE SZÜLETETT SINKA ISTVÁN PARASZTKÖLTŐ

1897. 09. 24 – 1969. 06. 17

 

 

   Ma lenne 120 éves a nagyszerű Parasztköltő, Sinka István.

A szakirodalom Őt is közéjük sorolja annak ellenére, hogy hosszú éveken keresztül pásztorként dolgozva írta a szebbnél – szebb verseit, később pedig a prózai műveit.

 Egy kis rövid életrajzi töredékkel szeretnék megemlékezni a munkásságáról, hiszen az a paraszti és pásztor világ, amelyikben dolgozott annak idején, ma már csak a történelmünk része és csupán az írások által idézhető fel.

 

   1897. Szeptember 24 – én született Nagyszalontán.

Ifjúkorában ridegpásztorként élt, nagygazdáknál szolgált. 1928 – ban Vésztőn telepedett le, és napszámosként dolgozott. Első versei 1930 – ban jelentek meg a Magyar Falu - című néplapban.

   1932 – től 1935 – ig. Bajcsy – Zsilinszky Endre Szabadság - című lapjában publikált. 1934 – 35 – ben Szabó Pállal és Barsi Dénessel a Komádi és Vidéke – című hetilapot szerkesztette. 1935 – ben ugyancsak velük részt vett a Kelet Népe alapításában.

    Kapcsolatban állt a Népi írók Körével. 1937 – ben bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységében. Ebben az évben Budapestre ment, de állást nem talált, többször is kórházba került. Ekkor a Válaszban és a Hídban, 1939 – től a Magyar Élet – című folyóiratban publikált elsősorban. Később 1942 decemberéig Szabó Pál Szabad Szó – című lapjának munkatársa volt.

   1944 – től csömörön gazdálkodott, majd Budapestre költözött. 1945 – től többek között a Szabad Szó, a Válasz és a Paraszt Újság közölte írásait. 2948 után kirekesztették az irodalmi életből és csak 1957 – től jelentek meg ismét versei, majd kötetei. 1969. június 17 – én hunyt el.

 

MŰVEI:

 

Himnuszok Kelet kapujában (versek, 1934, Pásztorének (versek, Tornaalja, 1935)

Az élők félnek (Versek, 1939), Vád (összegyűjtött versek, 1939), Fütyöri és a hét vadász (elbeszélések, 1940), Három csillag (Erdélyi József, Sinka István, Sértő Kálmán válogatott versei), Harmincnyolc vadalma (elbeszélések, 1941), Denevérek honfoglalása (elbeszélő költemény. 1941), Fekete bojtár vallomásai (önéletrajzi regény I – II, 1942 – 44), Balladás könyv (versek, 1943), Hontalanok útján (Versek, 1943). Kadocsa merre vagy? (regény, Kecskemét, 1944) Eltűnik a hóri domb (elbeszélések, 1961), Végy karodra idő (válogatott versek, 1964), Mesterek utcája (költemény és versek, 1967), Szigetek könyve (elbeszélő költemény, 1972).

 Sinka István válogatott versei (1977), Érparti történet (válogatott elbeszélések, 1984), Lovasok opál mezőkön (válogatott versek, 1987), Megzendült az erdő (versek, 1987), Nagy utakról hazatérve (összegyűjtött versek, 1993)

 

 

Gyönyörű versei közül álljon itt az egyik, amelyet Édesanyjáról írt:

 

ANYÁM BALLADÁT TÁNCOL

 

Egyszer volt szép az anyám tánca,
mikor kendőjét gyepre hányta,
a Korhány vizénél, Pusztapándon,
s bokázó lába pásztortűznél,
öles apám örömére
szállt, mint illat a virágon.
De gyönyörű lábán víg figurát
eredő táncába õ se vitt,
csak mutatta ringó mozdúlattal
halálba járó őseit.
Mert ugyanaz sírt fel a flótán,
hogy meghaltak azok ima nélkül,
nagy szakállal, akasztófán.

 

S hajnaltájon, lengő szélben,
hogy fény nyíllott két nyárszemében,
elébe raktak tíz szál gyertyát,
hat másikat meg karikába.
Közöttük anyám ott sugárzott,
s kis csizmája lángot vert át.
Az ősi ritmust pásztorok fütyölték...
Kettő - kettő felállott szélrül,
jelezve, hogy a csúfolt ős
szép feje most halálba révül.
S a holtak szemét, ahogy lezárták:
ezt a sirató, örök búcsút
a nyárfák alatt már öten járták.

 

Akkor meg, mikor sírt nyitnak,
közéjük lendült hatodiknak
apám is, kinek lépteit
úgy mérte az öt táncoló,
mint ki utolsó fordulattal
az egész műbe értelmet vitt...
Mikor a gyertyák porig égtek,
még anyám eljárta a végét:
egy szál virág körül koszorút táncolt...
A juhászok meg már csak nézték,
hogy az égen hold ballag át
s csudálja nagy, fehér szemmel
anyám lábán a balladát.

 

  Ezzel a kis rövid megemlékezéssel szerettem volna újra felhívni a figyelmet Sinka Istvánra, aki bebizonyította azt, hogy az irodalom nemcsak a pallérozott, magas iskolával rendelkezők kiváltsága ahhoz, hogy csodálatos alkotások születhessenek.

 

https://www.youtube.com/watch?v=G7OOR4muYFY

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2017. 09. 24. Vasárnap Délelőtt 11:45

 

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2017. szeptember 24. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 764


   


Tetszik