„ENNEK OLYAN KŐ - MÉG ÍZE VAN.”
Avagy Édesapám nagyon szerette a „csukoládét.”
Manapság ha valaki bemegy szinte bármilyen boltba a profiljától függetlenül, nagyon sok esetben valamilyen édességet is kínálnak a vásárlóknak zacskószámra. Az én gyermekkoromban azonban az is igaz, hogy egy falusi boltban szinte mindent lehetett vásárolni, de édességek terén a bőségnek kosarából bizony nem olyan sok jutott és valljuk be őszintén, a szüleinknek a pénzecskéje is eléggé kevésnek bizonyult ehhez. Néha, ha kaptunk cukorkát, azt a boltban darabra mérték ki az erre rendszeresített üveg tartókból egy kis lapáttal és egy összesodort „stanicliba” (tölcsérszerűen összesodort zacskó) téve nyújtották át a vásárlónak. Manapság itt Gyulán találkoztam ilyen módszerrel a Nádi Boldogasszony Katolikus Templom melletti utcában lévő Vas Műszaki Boltban. Akkor ettem először krumplicukrot is. Természetesen annak az időszaknak a hangulatát felidézni ugyan lehet, de átélni persze az évtizedek távlatából már nem. A mai gyerekek számára ez a világ már csak úgy képzelhető el, ha a szinte múzeumi körülményeket teremtő „Retró” helyeken bemutatják a régmúlt, ma már nem nagyon használatos emlékeit, ezek között az édességek történetét is.
Természetesen ez a bevezető, ez a kis kitérő azért íródott, hogy egy kicsit körüljárjam a címben jelzett témát, hiszen szorosan kapcsolódik hozzá ez is. Áldott emlékű Édesapám (megjegyzem, volt már olyan, aki gúnyolódott a hátam mögött fitymálódva ezen a kifejezésemen, pedig számomra az elhunyt szeretteim, vagy bárki, aki az írásaimból visszaköszön, valóban megérdemlik ezt a kifejezést.) is nagyon szerette az édességet, légyen az bármi, ami szóba jöhetett. Az Ő gyermekkorában meg még kevesebb lehetőség adódott arra, hogy bolti édességgel traktálják, a falusi gyermekeket a szülők, pedig az akkor helyi szatócs üzletekben szintén volt azért belőlük a sok más árucikk között. Olyan volt édesapám is, mint a Hakapeszi Maki az egykori Zsebtévé műsorában, aki mindenfajta édességet kedveli, mert számára nem számított az íze, hiszen mindenevő volt más téren is. A savanyú, sós, kesernyés és édes étel és italféleségek sorban jöhettek nála, mert jó gyomorral rendelkezett és semmi baja sem volt tőle. Még a finom húslevesbe is beleöntötte az Édesanyám által készített paradicsomleveket, amelyek a speizban nagy mennyiségben álltak üvegekbe zárva a téli szezonra. Mikor néha megemlítettem neki azt, hogy:
-Idesapám! Elrontja vele a finom húslevest!
Ilyenkor hamiskásan rám nézve ezt felelte:
-Nem rontom el fiam, hanem ezzel még ízletesebbé teszem Idesanyád főztjét. – azzal kanalazta tovább jóízűen a levest.
Felnőtt fejjel, mikor már nem náluk laktunk, hanem önálló életet éltünk Zircen, ha látogatóba mentünk, mindig vittünk neki és Édesanyámnak valami finomságot. A füge is egyik kedvenc édessége volt, és amikor már sűrűbben lehetett venni a boltokban év közben, nemcsak Karácsony tájékán, abból is rendszeresen vittünk. Nagyon kedvelte a csokoládét, amit Ő csak egyszerűen „csukoládénak” nevezett és jóízűen fogyasztotta, bármilyen is legyen az.
A gyermekeink, később az unokáink számára a Mikulás napi és Karácsonykor kapott édességek, szaloncukrok néha nem elfogyasztva, szinte feledésbe merültek és a szavatossági idő lejártával már biztonsági okokból nem engedtük nekik megenni, de azért azok sem lettek kidobva a kukába. Elvittük és azt ugyanolyan jóízűen elfogyasztotta, mintha most kerültek volna ki frissiben a gyártó cégek raktáraiból az üzletekbe.
Persze az édességek között is voltak kedvencei, például a mogyorós csokik és elfogyasztva hamiskásan mindig megjegezte a nálunk immár szinte szállóigévé váló kijelentését:
„ENNEK OLYAN KŐ - MÉG ÍZE VAN.”
Ami természetesen azt jelentette, hogy nagyon ízlett neki és ebből szívesen enne még, ha lenne. A hátam mögötti időben, immár pár hónapra a 70. évem előtt egyre gyakrabban jutnak eszembe ezek az idők. Sajnos ma már sem Édesapám, sem Édesanyám nem lehet velünk és bizony, Karácsony felé közeledve a szaloncukrok időszakára gondolva megnedvesednek a szemeim. De jó is volna, ha a Szülői házunk ajtaján bekopogtatva vihetnénk számukra egy kis ajándékot, azok között édességeket és Édesapám megkóstolva azt, újra mondaná:
„ENNEK OLYAN KŐ - MÉG ÍZE VAN.”
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 11. 23. Csütörtök Reggel 8:00
Nagyon szívesen és én is köszönöm szépen, hogy elolvastad-:)))
Szeretettel: Bálint