BÁRCSAK LÁTHATNÁM
ÉDESANYÁM ÚJRA…
Bárcsak láthatnám Édesanyám újra,
Ahogyan sündörögsz a sparhelt körül.
Beszélgetnénk, de mégsem szomorkodva
Édesapámról, mint aki még örül
Annak, hogy most reá tud emlékezni,
Aki már soha nem lehet közöttünk,
Mert Örökre Elment Lepihenni
A csendes temetőbe. Emlékezünk
Arra, mikor még itt ült az asztalnál,
Várva, hogy az ebéd tányérra kerül.
Soha nem is volt szebb a múltban annál,
Mert a Boldogság Vendég volt Minálunk
Állandóan még akkor is, ha néha
Nem volt bőségben a földi világunk.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 01. 31. Szerda Délelőtt 9:00
