KÜZDELMES MAGYAR ÉVSZÁZADOK Balladás ének a kezdetektől napjainkig

KÜZDELMES MAGYAR ÉVSZÁZADOK  Balladás ének a kezdetektől napjainkig

 

KÜZDELMES MAGYAR ÉVSZÁZADOK

Balladás ének a kezdetektől napjainkig

 

Kézbe veszem pengő lantom, mondok egy mesét,

Megidézem Magyarország büszke szellemét.

Ez a mese Igaz Volta Nem Vitatható,

Ki nem hiszi, csípje meg a kicsike Manó!

 

Magyar Honban éltünk szépen Nimród népe rég,

Hadak útján volt dicsőségünk éppen elég.

Atillát Nem feledhetjük Hunok Királyát,

Árpádunk’ sem, Álmos vezérnek a hős fiát.

 

Magyarország az én Hazám, itt boldog vagyok,

Magyar Égről ragyognak rám fénylő csillagok.

Magyar kalász termi nékünk a jó kenyeret,

Magyar földön háborúztunk éppen eleget.

 

Visszanyúlik történelmünk nagyon messzire,

A távoli Őshazából jutottunk ide.

Magyar tenger nyaldosta a hajónk oldalát,

Magyar szellő borzolta Szabadság zászlaját.

 

István Király szerepét azt le nem tagadom,

Hogy mit tett az Országunkért azt is jól tudom.

D az Ősök Tisztelete Többet Érdemel,

Történelmi Oktatásban Ne Felejtsük El!

 

Tatár dúlta szép Hazánkat, pusztafölddé lett.

Ország építő királyunk jókor érkezett.

Évszázadok hosszú során éltünk boldogan,

Nem gondolva, hogy a Nemzet vesztébe rohan.

 

Jött a török tenger haddal Mohács elesett,

Százötven év elnyomatás bekövetkezett.

Mikor végre Béke honolt, örültünk nagyon,

Azt hittük, hogy tovább lépünk túl az álmokon.

 

Azt gondolta szegény népem kardját leteszi,

Országunkat senki már nem veszélyezteti.

Hiú ábránd hiú Remény újra itt a baj,

Hej, Rákóczi Fejedelem, Jer, siess hamar!

 

Tokjában az ősi fegyver tovább nem pihent,

Esze Tamás talpas népe vígan énekelt.

Elbukott a Szabadságunk - könnyünk újra hullt,

Hazánkra a sötét felleg újra ráborult.

 

Rodostóban Fejedelmünk a Hont siratta,

Mikesnek pennája keservet rótt miatta.

Rabságban élt dicső népünk Szabadságra várt,

Hogy lemossa majd magáról a gyalázatát.

 

Kossuth Lajos azt üzente: Fegyverbe Magyar,

Fogjunk össze zsarnok ellen itt a diadal!

Hiú Remény volt a harcunk most sem sikerült,

Aradi vár tornyára gyászlobogó került.

 

A Szabadságunk sokáig jönni nem akart,

Volt Királyunk ki egyben Osztrák Császárt takart.

Gyászos Trianont szenvedi a szétszórt Magyar,

Pedig mindig erős volt a Büszke Honi Kar.

 

Volt Kormányzónk fehér lovon nagyon soká még,

Elsodorta Világégés Őt is nagyon rég.

Világháború poklából vesztes maradtunk,

Pedig Most is Nemzetünknek csak Jót Akartunk.

 

Ötvenhatos forradalom, piros vér folyott,

A Szabadságunk Reménye most is elfogyott.

Demokráciát akartunk azután is még,

De Haj Mai napig ebből sosem volt elég.

 

Úgynevezett Rendszerváltás Kilencvenben volt,

Azt gondoltuk, elérkezett, Béke most honolt.

Jobbról - balról kormányoztak, Gyengült a Haza,

De a Többség sorsa nem jó most is Mostoha.

 

Eladják a Földjeinket úri gazdagok,

Elárulják Hazánkat a Becstelen Gazok.

Meddig Tűrjük, Birkamódra Mondjátok nekem,

Ha ez így megy, lassan elhal már az énekem.

 

Szegény Gyötört Magyar Népem sorsa oly Kemény,

Most ott tartunk ez a kérdés: Lesz – e még Remény?

Lesz – e helyünk a Világban kérdezzük sokan,

Élünk- e majd itt - e földön jól és boldogan?

 

Magyarország az én Hazám, itt Boldog vagyok,

Magyar Égről ragyognak rám fénylő csillagok.

Magyar kalász termi nékünk a jó kenyeret,

Tudunk – e majd ebből enni vajon eleget?

 

Kezemből a pengő lantom most már leteszem,

Eltűnik a zengő hangom, halkul énekem.

Magyarország az én Hazám, Boldog maradok?

Magyar Égről ragyognak majd rám a csillagok?

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2005. 12. 18

 

Átdolgozva:

Gyula. 2014. 10. 25. Szombat 12: 10

 

Kiegészítve, aktualizálva napjainkig:

Gyula. 2015. 10. 02. Péntek. 10: 30

 

Kiegészítve és átdolgozva napjainkig:

Gyula. 2016. 08. 20. Szombat Délelőtt 9: 45

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

https://www.youtube.com/watch?v=VhqR1K-3e9E

 

 

 

Szerkesztés dátuma: szerda, 2018. március 28. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 197


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint