ÉRIK A SZŐLŐ,
ARANYLÓN MOSOLYOG…
Érik a szőlő, aranylón mosolyog,
Nem lehet csak úgy elmenni mellette.
Tele gyomorral, vagy ha csak úgy korog,
Mindenkor fér egy kicsike beléje.
Mézédessé érlelte Nap melege,
Amire manapság nem lehet panasz,
Hiszen oly erős mostanság a heve,
Hogy azt kívánjuk, jönne már a Tavasz.
Lassan elviselhetetlenné válik
Már a Nyár, jöhetne egy kis lehűlés,
Amikor az ember kicsit megázik
A lehulló esőtől a melegben.
Addig is kóstoljuk tovább a szőlőt,
Amire meg vágynánk Téli hidegben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 08. 12. Vasárnap Délután 15:45
