Archívum

 

ÁRVA PIPACS A FOLYÓ PARTJÁN

ÁRVA PIPACS A FOLYÓ PARTJÁN

 

 

 

 

 

 

 

ÁRVA PIPACS A FOLYÓ PARTJÁN

 

 

       Ragyogó napsütésben barangoltam szülőfalumban Bakonyszentkirályon a két falurészt összekötő patak mentén. A valamikor tiszta vize mára olyan sötét színűvé vált attól az illegálisan beleeresztett szennytől, hogy a szívem majd beleszakadt mikor megláttam. Gyermekkoromban olyan volt még a vize, hogy ha megszomjaztunk, bátran nekihasalhattunk, hogy oltsuk vele a szomjunkat. Természetesen ma már a kóbor kutyák sem próbálnak meg inni belőle.

      Partját belepték az elburjánzott gyomnövények, lapulevelek, mindenféle haszontalan zöldségek. Néhol még az esőzések után megduzzadt folyó kiöntése miatt a színük is szürkévé, szennyezetté vált. Szomorú, lehangoló hangulatban ballagtam tovább és fényképeztem az elém táruló látványt. Már majdnem teljesen feladtam a reményt, amikor megpillantottam. A lábam szinte földbegyökerezett attól, ahogyan ott volt árván, egyedül, mint Piroska a mesebeli erdőcskében.

      Istenem milyen gyönyörű! – szinte felkiáltottam hangosan a szépségétől. A patak partját beborító gyomok között, mint egy királynő, úgy ékeskedett piros ruhácskájában. Reggel mikor leszálltam a buszról, éppen gyermekkorom emlékei között kutatva éppen ez jutott az eszembe, de jó lenne, ha újra láthatnám. És most itt pompázott előttem váratlanul akkor, amikor nem is számítottam rá. Annyira idegen volt neki ez a rideg környezet, el sem tudtam volna képzelni ebben a közegben. A sötét színű folyóvíz, az elburjánzott lapulevelek, a náddal és egyebekkel sűrűn belepett parton ott ragyogott, szinte kihívóan illegette magát a langyos szélben a mezei virágok egyik ékessége, a gyönyörű piros pipacs.

      Színével idehozta a szépséget és a vidámságot, még a komor hangulatom is szebbé lett varázsolva a látványa által. Hej de sokat láttam valamikor gyermek és fiatalkoromban mikor falun éltem. Akkor még nem is találtam szépnek, most meg döbbenten néztem, ahogyan egyedül páváskodott az idegen közegben. Természetellenesen kitűnt azok közül, amik lehangoló látványukkal ezen az elhanyagolt partszakaszon még az ember kedvét is elvették. A reggeli álmom valóra válva teljesült a piros ruhájú pipacs látványával. Bárcsak minden kívánságom így teljesülne az éltben. Először azt gondoltam leszakítom és elviszem magammal, de aztán elhessegettem magamtól a gondolatot. Maradjon csak meg abban a környezetben, ahol van és szépítse meg a környéket, okozzon másnak is örömet, ha megpillantja. Igaz az is eszembe jutott, másnak nem biztos, hogy elnyeri a tetszését. Lehet, hogy ugyanolyan gyomnak találják majd, mint én a lapulevelet és társait. Kíváncsi vagyok rá, hogy egy hét múlva mikor ismét arra járok, vajon az én szépséges pipacsvirágom még ott illegeti – e magát a folyó partján?

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2007. 05. 25

 

U.I. Ezt az írásomat már megosztottam 4, 5 évvel ezelőtt, de akkor nem volt kéznél a fotó. A napokban találtam meg régebbi anyagaim között egy lemezen, amit most bementettem a számítógépre.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

2018.12. 04

 

 

Szerkesztés dátuma: kedd, 2018. december 4. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 517


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint