Archívum

 

„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”

„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”

 

 

 

 

 

 

 

„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”

 

   Szülőfalumban Bakonyszentkirályon hajdanában nagyon sok iparos ember volt, akik el tudták látni a keresletet úgy, hogy egy ház felépítése, vas és faipari munkák, vagy bármilyen áru az akkori viszonyok között megtalálható volt a boltokban is. Az iparosok egy része a valamikor betelepített német - ajkú lakosok közül került ki, persze ez sem minden esetben. Több bolt is volt a faluban és azok tulajdonosai a helyben lakó pár zsidó családból kerültek ki, ugyanúgy, mint a Panziók üzemeltetői. A boltok olyanok voltak, hogy ott mindent lehetett kapni a lámpaolajtól kezdve az élelmiszerig, cukor és sófélék, fűszerek, szerszámok, ruhaneműk és még hosszan sorolhatnám. Amennyiben valami árucikk elfogyott, ha még különlegesnek is számított falusi viszonylatban, hétvégén még Bécsbe is elment a tulajdonosa áruért, hogy teljesíteni tudja a felmerülő igényeket.

   A fentebb említett viszonyok természetesen az 1945 előtti időszakra vonatkoznak és ezek egy részéről korabeli dokumentumok révén és Édesapám elbeszéléseiből van tudomásom. Nem szabad elfeledkeznünk azonban a Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek Közérdekű Közösségi Kalendáriumról sem, mint információs forrásról, amiben ezekről a dolgokról kitűnő leírások és interjúk találhatók, amikor még élő mesteremberek és tanúk elmondása alapján megismerhetővé vált a múltunk mindennapi történésének egy – egy kis szeletkéje.

   Édesapám elbeszéléséből jutott tudomásomra egy kis megmosolyogtató történet, aminek szereplői már nem élnek és a jótékonyság homályos leple takarja is be, hiszen senkinek az emlékét nem szabad beárnyékolni sohasem. A történet helyszíne szintén Szülőfalumban Bakonyszentkirályon található, mégpedig a „Jestehegynek” nevezett falurészben. Az egyik parasztgazdának meghibásodott a kéménye a padlástértől felfele, ezért a „Németfaluban” élő egyik kőműves mestert fogadta fel, hogy orvosolja a problémát, ami meg is történt. A szakember már nem volt fiatal, de a múltja alapján nagy tapasztalattal rendelkező iparos volt. Előre megmondta a gazdának, hogy milyen anyagokra van szüksége és mikor minden ott volt az udvaron, neki is fogott a munkának a háziak culáger munkájának segítségével.

Mivel a megesett történetet csak Édesapámtól hallottam és arról sem szól a fáma, hogy mennyi célzóvíz csordogált le a szaki torkán, nekem sem tisztem erre vonatkozóan kétségbe vonni az események ilyetén fordulatait.

   Nem kapkodta el a munkát a kőművesmester, de ettől függetlenül késő délután el is készült azzal, hogy majd másnap a fugázást is elvégzi a kéményen.

Természetesen erre azért még külön áldomást is ittak a háziakkal, majd elbúcsúzva elindult a Németfalusi irányba, ami tudvalevőleg elég messze volt a „tett” színhelyétől és nótázgatva bandukolt hazafelé.

   A gazdáék is lassan készülődtek már az esteli nyugovóra ezután és éppen a konyhában voltak, mikor egy hatalmas dörrenést hallottak úgy, hogy még szinte a ház is beleremegett. Gyorsan kiszaladtak az udvarra, mert azt hitték, hogy talán földrengés történhetett, de természetesen nem erről volt szó.

Amit láttak az bizony elég lehangoló volt, mert a frissen felhúzott kémény bizony annak rendje és módja szerint összedőlt.

   A gazda azonnal a korához mérten, hiszen már ő sem volt fiatal, a kőműves után iramodott és a két falurészt, Magyar és Németfalut kettéosztó Öreghídnál szerencsére utolérte. Lihegve mondta neki azt, hogy:

-Mester úr, ledőlt a kémény!

A szaki pedig halkan csak ennyit mondott a hír hallatán:

-Haja fiam, semmi sem tart örökké!

   Mivel a párbeszédnek nem volt tanúja, Édesapám is csak a szájhagyomány útján terjedő eseményről szerzett tudomást a dologról, nem tudni, hogy a diskurzus milyen formában folytatódott tovább. Lényeg az, hogy a kémény újból fel lett húzva és jó tanulságul szolgált mindenkinek a továbbiakban.

   Jóval később, már az én időmben, ha valami ehhez hasonló csalafintaságot tapasztaltam valami selejtes munka kapcsán, el szoktam mesélni Édesapám régmúlt történetét, amelyben én is kihangsúlyoztam a lényeges mondatot imigyen:

 

„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 01. 04. Péntek Délelőtt 11:40

 

A fotó csak illusztráció

 

 

Szerkesztés dátuma: péntek, 2019. január 4. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 543


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint