GYÖNYÖRŰ FELKELŐ NAP
AZ ABLAKBÓL…
Gyönyörű felkelő Nap az ablakból,
Amely reggelemet bearanyozza.
Régen kikeltem már az ágyikómból,
Hisz napsugár ablakhoz csalogatja
Lényemet, mert közeledik a Tavasz,
De lehet, hogy ez csak egy kis tréfája
A Természetnek, hisz nemegyszer ravasz
Módra hitette: A Tél végórája
Ütött, aztán mégis újra lehullott
A fehér hótakaró városunkra,
Ezzel hatalmas csalódást okozott.
Örülök melengető Napsugárnak,
Nálunk is rövidesen szálldogáló,
Visszatérő szép költöző madárnak.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2019. 02. 20. Szerda Délelőtt 9:25