Archívum

 

„HA A PARASZT NEM SZARIK, AZ ÚR NEM ESZIK!” Mikor lesz már vége az örökös parasztozásnak?

„HA A PARASZT NEM SZARIK, AZ ÚR NEM ESZIK!”  Mikor lesz már vége az örökös parasztozásnak?

 

 

 

 

 

 

 

 

„HA A PARASZT NEM SZARIK, AZ ÚR NEM ESZIK!”

Mikor lesz már vége az örökös parasztozásnak?

 

   Elmondhatom, hogy most már elég hosszú ideje járom az internet néha rögös útjait, ahol visszatérő jelenségként megjelenik a parasztozás. Nem tudom megérteni az olyan embereket, akik úgy ejtik ki a szájukon ezt a szót, mintha az valami lekicsinylő, primitív valami lenne, pedig még első ránéztében sem az.

Szüleim születésüktől fogva szép kort megért megérve falun éltek, művelték a földet és nem szégyellték soha a paraszti mivoltukat. Miért is kellett volna szégyellni, hiszen pár hold földön gazdálkodva elő tudták teremteni a szükséges dolgokat a háztartásban? Mivel pénz az mindig kevés volt a paraszti családoknál, kivéve a módosabbakat, rá voltak kényszerülve arra, hogy amit csak lehetett, megtermeljenek, állatokat tenyésszenek, gondoskodjanak a téli tüzelőről és még hosszan lehetne sorolni.

   Tudták, mikor kell szántani, vetni, aratni, nem kellett ahhoz végzett agrárszakembernek lenni, hiszen a paraszti világ tapasztalatai átöröklődtek a soron következő nemzedékbe és így az a felhalmozott rengeteg tudás soha nem ment veszendőbe. Ismerték a háziállataikat és nem kellett minden pillanatban orvost keresni akkor, ha valami probléma akadt, ezt csak végszükség esetén tették meg, mikor már kifogytak a megtapasztalt gyógymódok alkalmazásából. Persze ez így volt az emberi gyógyászat terén is, hiszen ahogyan Édesapám is szokta mondani: „A paraszt nem ér rá orvoshoz futkosni, mert a munkát nem csinálja meg helyette senki.”

   Győrben tanultam a 400 – as Iparitanuló Intézetben 1962 – 65 között, majd másfél évig ott is dolgoztam az 1966. November 24 – i katonai bevonulásomig. Nekem soha nem volt akkor, sem később és ma sem problémám a cigányokkal, hiszen Szülőfalumban Bakonyszentkirályon is több család élt, akik becsületesen dolgoztak, gyermekeikkel pedig együtt játszottunk annak idején. Győrben és később Pápán is találkoztam velük, de konfliktusom nem akadt egyikkel sem. Az is igaz, hogy szokás volt az úgynevezett „fehér” embereket részükről parasztnak titulálni, de ez sem a negatív értelmében történt, hiszen mi meg cigányoztuk őket, mert azok voltak és ebből nem volt semmi gond. Később mikor Zircen a Robixnál Szállításvezető voltam egy ideig, jól dolgozó, rendes cigányemberek is tartoztak hozzám és azokkal sem volt semmi problémám.

    Számomra ma is a paraszti világ azt jelenti, amit gyermekként végigélve megtapasztaltam, igaz én már más pályára léptem, de soha nem szakadtam el ettől a világtól, hiszen Szüleim, Szülőfalum máig erős kötelékként végig megmaradt a szívemben. Édesapám jó tollú parasztköltőként versben is megírta többször is számomra azt, amit szeretett volna, de én már más utakra léptem anélkül, hogy a Szeretetem csökkent volna irántuk:

 

ELMÉGY FIAM

 

Nagy, fülledt nyárban érett búzatenger

Lágyan zizegve várja a kaszást.

Tűnődve áll meg itt sok öreg ember:

Ki vágja le, ki hord itt garmadát.

Ifjak kezében kasza nem villan,

Mindenki megy – te is elmégy, fiam.

 

Nem akarsz lenni, aminek szült anyád,

A drága föld hőse, szeretője?

Úgy érzed tán, ez már nem a te hazád,

Te és a föld elváltok örökre?

Nem ejt kétségbe majd ez az iram,

Tudod – e majd, hogy hová mégy fiam?

 

Úgy fáj, hogy nem tudjátok elviselni

Apáitok szívén ejtett sebet.

Ezért akartok menni, menni, menni

Keresni szebb, boldogabb életet?

Minden ősöd itt porlad a sírban,

Tudod te jól, - mégis elmégy, fiam.

 

Itt élte le életét paraszt módra,

Minden fajtád itt húzta a kaszát.

S ha vad vész jött, kürt harsant riadóra

Igazította harcra kardvasát.

Nem lehet szentebb kép álmaidban,

Minden kis rög szent nekünk itt, fiam

 

Nagy fülledt nyárban érett búzatenger

Lágyan zizegve várja a kaszást.

Tűnődve áll meg itt sok öreg ember:

Ki vágja le, ki hord itt garmadát.

Ifjak kezében kasza nem villan,

Mindenki megy, - te is elmégy, fiam.

 

De én bízom, lesz még itt paraszt ünnep,

Lesz még aratás, lesz még boldog nyár.

Új kovácsok már csorbát köszörülnek,

A drága föld mindenkit haza vár.

Búzatenger int majd álmaidban,

Vissza jössz majd úgy – e, édes fiam?

 

 

Nagy Bálint

 

Bakonyszentkirály,1966

 

Egy évvel később ismét kaptam tőle egy verset:

 

GYERE VISSZA, FIAM!

 

Paraszti lelkem teérted kiált,

Valahol messze, halld meg, szép fiam!

Neked szól most a drága üzenet,

Az ősi földnek – hallod? – lelke van.

Nem veszett el, virul paraszt fajtád,

Édes fiam, itt minden szépre vált.

 

Kitárja karjait a nagy Természet,

Hallod ezt a csodálatos zenét?

Nekünk zeng itt az Élet himnusza,

Dalol a föld, dalolnak az ekék.

Ne légy te ott kivert, boldogtalan,

Hagyj ott mindent, gyere vissza, fiam!

 

Minden fűszál, bokor és vadvirág,

Akácokon méhek zümmögése.

Paraszti lelkünk nézd, hogy emeli

Pacsirtahangos szép magyar égre.

Míg el nem sodor vad, kósza iram,

Gyere haza, gyere vissza, fiam!

 

Vagy még mindig idegennek nézed,

Úgy érzed, hogy itt még most sincs helyed?

A régi utak egyenesbe szálltak,

Begyógyult már apád szívén a seb.

Feldúlt lelke újra szép helyén van,

Kis falud vár, gyere vissza, fiam!

 

Feldübörög a temetők csendje,

Őseid a sírban nem nyughatnak.

Temagadnak vetsz, magadnak aratsz,

Szabadságról szép lelkek dalolnak.

Ott a gyárnak füstje és korma van,

A föld kiált. Gyere vissza, fiam!

 

Telt kalászok zizegnek a mezőn,

Bearanyozza forró napsugár.

Dobj el mindent magadtól – és rohanj –

A megérett szem aratásra vár.

Búzatenger intett álmaimban…

Fogjunk kaszát – s menjünk együtt, fiam!

 

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály.1967

 

  Az is igaz, hogy jóval később én is megírtam számára a válaszversemet:

 

 

VISSZAJÖVÖK APÁM

 

Hegyek közt megbúvó gyönyörű falucska,

Gyermekéveimnek rejtélyes világa.

Visszavágyom, mindig akárhova térek,

Nem tudom feledni ezt a szép vidéket.

 

Te is elmégy fiam, kérdezte Jóapám?

Hallgattam szótlanul, s úgy néztem Jóanyám.

Mindketten érezték, örökre elmegyek,

Tudták felnőtt már a nemrég még kisgyerek.

 

Szemembe könny tolult, hisz én itt születtem,

Csesznekvár tövében kincseket kerestem.

Kincset nem találtam, de emberré lettem,

Mindezt Édes Szüleimnek köszönhettem.

 

Bejártam a vidék elrejtett zugait,

Zöröghegy lankáit Hajmásnak tavait.

Kőpince forrásnál szomjamat oltottam,

Illatos szénában jóízűt aludtam.

 

Minden fűhöz – fához szóljon most énekem,

Minden apró emlék olyan kedves nekem.

Vígan dalolnak az énekes madarak,

Csörtetve vágtatnak az erdei vadak.

 

Rózsák illatoznak az Anyám kertjében,

Újra könnyek gyűlnek mostan a szememben.

Visszajövök Apám, hiszen el sem mentem,

Mindig itthol voltam Veletek lélekben.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 1986. 02. 18

 

Drága Édesapám 1998. 06. 04 – én visszaadta lelkét a Teremtőnek, de igazából a szó valódi értelmében nem tértem haza, hiszen a földműveléshez nem értettem,(azért sok minden ragadt rám ebből a világból még akkor is, hogy felnőtt fejjel „tanultam” meg kézi kaszával bánni, mikor már nehezére esett az udvarban lévő fű levágása. Akkor még nekünk a Szülőháznál nem volt fűnyíró gép) az én utam már másfelé vezetett, de az emlékek ma is megvannak kitörölhetetlenül. Nem is csoda, hogy mérges leszek olyankor, amikor a világhálón teljesen vadidegen emberek leparasztozzák egymást úgy, hogy egyáltalán tisztába lennének a valódi jelentésével. Senkit nem akarok bántani, de azoknak a figyelmébe ajánlom a már címben is jelzett mondást, amit Édesapámtól is sokszor hallottam életében:

 

„HA A PARASZT NEM SZARIK, AZ ÚR NEM ESZIK!”

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 03. 28. csütörtök Délelőtt 9:15

 

 

 

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2019. március 28. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,126


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint