Archívum

 

FÁJDALMAS ÉJSZAKAI MŰSZAK… Avagy, egy fájós fog következményének keservei.

FÁJDALMAS ÉJSZAKAI MŰSZAK…  Avagy, egy fájós fog következményének keservei.

 

 

 

 

 

 

 

FÁJDALMAS ÉJSZAKAI MŰSZAK…

Avagy, egy fájós fog következményének keservei.

 

   Több írásomban is szóltam már róla, hogy 1962 – 66 között Győrben éltem. Akkor kedveltem meg ezt a gyönyörű várost, amely ma is az egyik település, amely valamilyen, nem is akármilyen szinten az életem egyik meghatározó időszakát jelentette. A 400 – as  Iparitanuló Intézetben végeztem el a vasesztergályos szakmát 1965 – ben és ott is dolgoztam a katonai bevonulásomig. (1966. 11. 24). Már „inas” koromban is a Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyárba jártam gyakorlatra, ezért természetes volt, hogy utána ott fogok munkát vállalni.

   Így is történt és a forgácsoló részlegben három műszakos beosztásban egy E – 400 – as esztergapad lett a társam mindennap nyolc órán keresztül, ahol különféle alkatrészek készültek a cég nevében szereplő gépekhez. Jó kis kollektíva volt, szerettem közöttük lenni, amíg ott dolgoztam.

 Albérletben laktam és onnan viszonylag kevés idő alatt oda lehetett érni, igaz, kissé kockázatos és szabálytalan módon. Ugyanis a gyár mellett vezetett el a vasúti töltés, amely a városból a Rába folyón át egy hídon keresztül ment tova a sínekkel, mi pedig ezt rövidítettük le, mert különben elég nagy kerülővel ugyan, de szabályosan tudtunk munkába menni. Ezt főleg éjszakai műszakban mertük megkockáztatni, mert akkor kisebb volt a lebukási veszély. Sajnos ennek a szabálytalanságnak lett a következménye az egyik Barátom Boros Zoli halála is, (1948. 01. 01 – 1966. 06. 30) akivel együtt végeztük el a sulit és egy helyen is laktunk albérletben Erzsi néninél. A sajnálatos esetet meg is írtam, amely elolvasható az alábbi linkre kattintva:

 

https://www.facebook.com/search/top/?q=az%20utols%C3%B3%20%C3%A9jszakai%20vonatod&epa=SEARCH_BOX

 

   Egyik éjszakai napon, mikor én is elindultam műszakra, már előbb észrevettem, hogy az egyik, ha jól emlékszem, szemfogam fájni kezdett. Gondoltam, majd később csillapodik és reggel az első utam az SZTK – ba fog vezetni az orvoshoz. Az akkori műszaknak éppen Nagy Károly volt a művezetője, aki nem mellékesen a Nagybátyám is volt, éppen ezért mikor felvettem a munkát, szóltam neki, hogy kellene egy kis fájdalomcsillapító, hogy jobban kibírjam az éjszakát. A mentődobozból, ahol Demalgon és Antineuralgika fájdalomcsillapítók voltak, kivett egyet és kis vízzel lenyelve elkezdtem dolgozni.

Egy idő után mikor feloldódott, valamit enyhült ugyan a fájdalom, de aztán később újból erősödni kezdett. Ismételten gyógyszerért folyamodtam, amit megint csak benyelve próbáltam dolgozni tovább. Most, hogy a múlt emlékeiből próbálok erre visszaemlékezni, jut eszembe, hogy később, kissé korosabban szokták mondani a következőket: „a szülési fájdalomnál nincsen rosszabb”. – Persze ezt hölgyek mondták. „rúgtak már téged tökön és tudod mi az, mikor a golyóidban ott van az iszonyatos fájdalom?” – persze ezt meg tromfként a férfiak mondogatták előszeretettel, ha fájdalomról esett szó.

Az én szótáramban pedig a történetemtől kezdve később belekerült a fogfájással kapcsolatos fájdalomérzés, ami akkor engemet mindenképpen nagyon letaglózott. Nem tudom pontosan mennyi tablettát sikerült protekciós alapon kunyerálnom, de később már az éjszaka folyamán mikor újra bepróbálkoztam, a művezető nemet mondott:

-Idefigyelj Bálint! Nem adok többet, mert megdöglesz, hiszen ezek erős fájdalomcsillapítók! Bírd ki valahogyan, már közeleg a reggel.

   Így is történt és mintha a csoda elkezdett volna hozzám szövetkezni, mire a műszakból hazafelé menet, most már nem az illegális útvonalon, elindultam az SZTK irányába. Mire odaértem, teljesen kiállt a fájás a fogamból annyira, mire bekerültem a fogorvoshoz, egyszerűen nem tudtam megmutatni, hogy melyik fogammal van a baj. Úgy látszik a rengeteg fájdalomcsillapító hatása erre a pillanatra érett be. A doki nem tudott mit csinálni, egyenként elkezdte kopogtatni a rágószerveimet és mikor sor került az ominózusra, iszonyatosan belenyilallt a fájdalom annyira, hogy hiába adta be az injekciót, éreztem a fájdalmat. A fél pofalemezem elzsibbadt, de a fájdalom nem szűnt meg csak akkor, mikor a kihúzott hatalmas fogat felmutatta a doki.

    Mikor ma ezt a kis visszaemlékezést pötyögtettem a számítógépembe, mosolyogva gondoltam vissza, hogy milyen régen is történt az eset. Ha jól tudom, ma már egykori munkahelyem sincs meg abban a formában és Nagybátyám is már „odaátról” dirigálja a forgácsoló részleget a műhelycsarnokban. Férfitársaim pedig döntsék el, ha akarják, hogy az említett fájdalmak melyike nagyobb, ha volt benne részük, mert a férfiember életében mindegyik előfordul, a Hölgyek pedig „csak” és ezt nem lekezelően írom, szülési fájdalommal szoktak példázódni.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 03. 29. Péntek reggel 7:55

 

 

Szerkesztés dátuma: péntek, 2019. március 29. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 389


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint