Archívum

 

BEKÉKÜLT A BAL HÜVELYKUJJAM Azaz Pogács Pali bácsi egy kicsit talán többet ivott a kelleténél.

BEKÉKÜLT A BAL HÜVELYKUJJAM  Azaz Pogács Pali bácsi egy kicsit talán többet ivott a kelleténél.

 

 

 

 

 

 

 

BEKÉKÜLT A BAL HÜVELYKUJJAM

Azaz Németh Pali bácsi egy kicsit talán többet ivott a kelleténél.

 

   Bakonyszentkirályon a Szülőfalumban van egy kis mellékhelyiség, házikó a Fácán vendéglő mellett a Bekéék udvarában. Emlékszem gyermekkoromban egy ideig még a TSZ – nek ez volt a szíjgyártó, szerszámjavító műhelye, ahol nem más dolgozott, mint a kisemmizett Esterházy László Gróf Úr. Az Ő történetét már régebben megírtam, akit érdekel, az alábbi linkre kattintva elolvashatja:

 

https://www.facebook.com/search/top/?q=az%20esterh%C3%A1zy%20kincsek%20nyom%C3%A1ban&epa=SEARCH_BOX

 

   Történetem idejében, immár felnőtt fejjel járva a nagybetűs életben, akkoriban egy öreglegény lakott ebben a kis házikóban, ha jól emlékszem Németh Palinak hívták, de én hallottam Pogács Palinak is nevezni.Sokszor hallottam hangos dödögését, mikoris egy kicsit kapatosan, elbeszélgetett magában. Jó erőben lévő ember volt és alkalmi munkákból tartotta fent magát, de a pénz, ahogyan jött, általában el is vándorolt tőle szomját oltandó, a nem messze, a falszomszédságában álló Fácán Kisvendéglőbe.

   Akkoriban már leszerelés után voltam és éppen szabadságon, hogy egy kicsit segíteni tudjak Apai Nagybátyámnak, Nagy Sándornak, aki a régi szülői házuk helyébe újat épített. Bittmann Marci bácsi volt a kőműves mester, aki szigorúan megkövetelte a beton és malter állagát, mert ha nem volt megfelelő, visszaküldte utómunkálatokra. A falak már álltak, a mennyezet is megvolt, a padlásszinten folytak a munkálatok éppen. Én fent voltam és szedtem el a vödör maltert, amit Pali bácsi húzott fel egy fent rögzített csigával, amit én aztán gyorsan odavittem a mesterhez. Sanyi bátyám lentről figyelte a munkálatokat és közben kínálgatta a segéderőt, aminek az lett a következménye, hogy már éppen elvettem volna a vödröt, a Pali még mindig húzta és a bal hüvelykujjam a kötél és a csiga közé kerül. Hiába kiáltottam, de akkor már késő volt. Azonnal megkékült és bizony kiestem a munkából.

   Kínomban még el is nevettem magamat, mert tudtam, hogy jobban is odafigyelhettem volna, mikor felér a vödör és gyorsabban le kellett volna akasztanom a malteros vödröt, de akkor már késő volt. Nem okoltam Pali bácsit sem, mert semmi értelme nem lett volna, hiszen annak ellenére, hogy szerette az „A” betűs italokat, jó munkaerőnek számított, csak jobban oda kellett rá figyelni, mikor már a belső nyomás egy kicsit túllépett a megengedett szinten.

  Fogtam magamat és átöltözés után felballagtam az Orvosi Rendelőbe, hogy megmutassam a jóságos Hudák Doktor Úrnak a tropára ment ujjamat. Elnevette magát mikor megtudta, hogy bizony a Palinak köszönhetem ezt a szép színezést a körmöm alatt. Csóválgatta a fejét, majd kis idő után ezt mondta:

-Bálint ezzel nem tudok mit kezdeni, de a véraláfutást csak úgy tudom eltüntetni, ha megfúrom a körmödet.

-Rendben Doktor Úr, ehhez én nem értek. Ha meg kell tenni, essünk túl rajta mielőbb.

   Úgy is történt. Doktor Úr, aki valamikor fiatal korában, mint fogorvos került a falunkba Édesapám elmondása szerint, de később olyan gyakorlatra tett szert, hogy szinte univerzális lett minden téren. Persze, ha valamivel Ő sem bírt boldogulni, azt beküldte Zircre a Kórház előtti Rendelőintézetbe szakvizsgálatra. Az én esetemben azonban saját hatáskörben élesítette a fegyverzetét, azaz előkészítette a fogfúrót és nekilátott a műveletnek. Egy kis malőr azonban történt, mert elég erősen nyomta, és amikor átért a körmön, beleugrott az „elevenbe.” Persze feljajdultam elég hangosan, de a Lenke Nagysád, a Doktor Úr Kedves feleségem, aki az asszisztense is volt egyben, rám szólt:

-Nee jajgasson! – Ezt olyan elnyújtva senki sem tudná talán utánozni még ma sem, de igaz nem kimondva, mérgesen ezt gondoltam magamban:

-Te is jajgatnál, ha megfúrnák az ujjadat.

Miután végzett, bekötözte az ujjamat és így szólt:

-Pár nap betegszabadság nem árt, mert vigyázni kell, nehogy beszennyeződjön, és úgy tudom, te Zircen, a Gépállomáson dolgozol esztergályosként.

-Jól tudja doktor Úr, valóban jelenleg ott dolgozom, de éppen szabadságon vagyok, hogy Sanyi bátyám házánál tudjak segíteni.

-Jól van Bálint, de ezt most felejtsd el, de egy hét múlva gyere vissza, mert szeretném látni, hogyan gyógyul az ujjad.

   Meg és elköszönve távoztam a Rendelőből és szóltam a Nagybátyámnak, hogy sajnos nem tudok tovább segíteni az építkezésen.

Azóta, ha Szülőfalumban járok és elmegyek Pali bácsi volt házikója mellett, mindig eszembe jut ez a kis malőr, de ennyi idő után sem tudok rá haragudni.

Nyugodjék Békében.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 09. 09. Hétfő Délelőtt 9:35

 

 

A Fácán melletti kis házikóról van szó, de akkor még volt egy járdára néző kis ablak is rajta.

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2019. szeptember 9. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 379


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint