HA A ZENE ELTŰNNE…
Ha a zene eltűnne az ember életéből, semmivé lenne minden. Zene, ritmus, dallam, hangjegyek, hangszerek, együttesek, énekesek és minden, ami ide tartozik, ha egyszer csak köddé válna, végleg eltűnne, mi értelme lenne tovább az életünknek? Mint ahogyan a Szerelem is velejárója, végigkísérője az egész életünknek születésünktől a halálig, a zene sem tűnhet el sohasem. Ha már hangok vannak, akkor azok egy idő után ritmussá válva, szinte kitörölhetetlenül beleivódnak a fülünkbe és akkor már a hangulatunk is egy csapásra megváltozik. Ha csend lenne, akkor semmi sem lenne. A zene az, amely áthatja a mindennapjainkat, kinek – kinek az érzékenysége, igénye szerinti műfajban és ezt a zeneszerzők is tudják. Igyekeznek úgy egymásmellé komponálni a hangjegyeket, hogy azok kiteljesedve, különféle zenei műfajjá válva oda jussanak majd el, aki erre vágyik, nélküle nem tudna létezni.
Ha eljátszadozunk ezzel a gondolattal, ami a valóságban nem létezhet, akkor látjuk csak be igazán, hogy mit kaptunk mi emberek az Istenünktől, mikor arra Teremtett bennünket, hogy élvezni tudjuk a zene áldásait. A zene volt, van és lesz Mindörökké, amíg létezünk ezen a földön, vagy esetleg más Égitesten, ha szétromboljuk Földünket valamikor. Ha a zene fülbemászó, néhanapján idegesítő is tud lenni számunkra, akkor tudjuk csak igazán megbecsülni, amíg megvan ehhez a hallásunk, nem kárhozunk örök csendre, mint a siket barátaink. Talán a belsőjükben Ők is el tudják képzelni azt, hogy milyen hatással van azokra a zene, akik hallják a fülükkel és élvezni tudják azt valamilyen hangerővel.
Ha a zene eltűnne, Mondjátok meg Barátaim, mi értelme lenne annak, hogy éljünk ezen a földön, vagy más Égitesteken?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc, 2011. 04. 04.
