HENRY WADSWORTH LONGFELLOW
The Arrow and the Song (Angol)
I shot an arrow into the air,
It fell to earth, I knew not where;
For, so swiftly it flew, the sight
Could not follow it in its flight.
I breathed a song into the air,
It fell to earth, I knew not where;
For who has sight so keen and strong,
That it can follow the flight of song?
Long, long afterward, in an oak
I found the arrow, still unbroke;
And the song, from beginning to end,
I found again in the heart of a friend.
Írásom elején el szeretném mondani, hogy pár szótól eltekintve nem rendelkezem angol nyelvtudással, nem úgy, mint néhai Apai Nagybátyám, Nagy Gyula, Bakonyszentkirályi Református Lelkész.(1910 – 1943)
Pápán a Református Kollégiumban járta ki a 8. osztályos Gimnáziumot falusi parasztszülők nagy tudású gyermekeként, majd ugyanott a Teológiai Főiskolát is elvégezve lelkészként szolgált, de tanított is Csurgón a Református Gimnáziumban egykor. Ifjú gimnazistaként verseket is írt, valamint pályadíjat nyert műfordításai voltak. Kedvenc Amerikai költője Henry Wadsworth Longfellow, akinek több versét is lefordította magyar nyelvre.
A bevezetőben megjelenített versét szintén kedvelte, ezért ez is meg lett általa magyarítva a következőképpen:
AZ ÉNEK ÉS A NYÍL
Műfordítás Longfellowból
Nyilam suhanva szállt tova;
A légben elveszett nyoma,
Letűnt előlem hirtelen
S nem lelte föl tekintetem.
Dalom lágyan gyűrűzte át
A léget. Vajjon merre szállt?
Ivét ki látta? Senki sem.
Erőtelen követni szem.
A nyílra sok – sok év után
Ráleltem egy fa oldalán.
A dalt is megtaláltam ott,
Hol egy baráti szív lakott.
Nagy Gyula
VI. o. t.
A Főiskola Ifjúsági Képzőtársaság Angol műfordításának pályadíjat nyert műve 1928 – ban
Rövid időn belül a Református Főgimnázium pedellusa levelet hozott a diáknak a következő címmel:
„Nagy Gyula főgimnáziumi tanuló úrnak. VI. osztály, Pápa. Református Főiskola
Budapest, 928, június 17.
Kedves fiatal diák öcsém, a Pápai kollégiumi lapokat mindig figyelemmel olvasom. Jól esik abban, mint tükörben azt látnom, hogy régi iskolánkban most is az a nemes művelődésre törekvő szellem uralkodik, amely már három század óta sok dicsőséget szerzett nemzetünknek. – Most a kollégiumi lapok legutóbbi számában mindjárt Fejes tanár úr igen értékes tudományos értekezése után mely nemcsak czime szerint „Fény sugár”, hanem valóságban is az. – a te Longfellow műfordításod örömteljes meglepetés volt számomra. Azért is, mert Longfellowot az angol amerikai költészet legnemesebb nagyságának tartom, akivel nagyon szeretek foglalkozni – és azért is, mert a te műfordításod nekem nagyon tetszik. Bátor szabad fordítás az, de teljesen tükrözi az eredeti angol költemény lelkét és kifejezési módját. Magam is lefordítottam Longfellownak egyéb versei közt ezt, de azért elismerem, hogy az én fordításom, ha részletekben az eredeti szavaihoz szigorúbban alkalmazkodik is a te fordításodnál nem fejez ki többet. Hatodik gimnazista koromban pedig, úgy hiszem, nem tudtam volna még olyan jól lefordítani ezt a kis dalt, mint te.
Az én fordításomat, amelyet én nem adtam ki csak a magam múlatságára írtam, íme, elküldöm neked, hogy te is elolvasd, ha már én is elolvastam a tiedet. Tanulnod nincs mit belőle. A te ösztönös módszered igen jó műfordítói lelemény. Annál maradj. A szavaknál a lényeg kétségkívül fontosabb. Az eredetinek szellemét a fordított szavak néha inkább elburkolják, mintsem megvilágosítják. Köszöntöm az egész iskolát veled együtt.
Kozma Andor”
A költő fordítása így szólt:
A NYÍL ÉS A DAL
/Longfellow/
Nyilat lőttem ki czéltalan,
Szállt, földre húllt és oda van;
Röptét oly gyorsnak véltem én,
Hogy szemmel nem követhetém.
Egy dalt zöngtem ki czéltalan,
Szállt, földre húllt és oda van:
Mert látja: e bármi fürge szem,
Hogy a röpke dal hová leszen?
S utóbb egy tölgyfa háncsaiban
Megkerült épen a nyilam:
S a dalt is hibátlan meglelém
Egy baráti értő szivben én.
Angolból:
Kozma Andor
A levelet és a verset elolvasva a fiatal diák olyan ösztönzést kapott az országos hírű költő és műfordító Kozma Andortól, amely meghatározója lett Nagy Gyula Református Lelkész tragikus sorsú rövid életének. Öt évvel később az akkor már harmadéves teológiahallgató meleg hangú cikkben méltatta Kozma Andor munkásságát a Pápai Kollégiumi Lapokban a költő halálakor. A levelét nagy becsben tartva én őrzöm Édesapám és Nagybátyám irodalmi hagyatékában.
Ezt a gyönyörű verset én is megkedveltem, ezért megpróbálkoztam a neten gyűjtögetni, hogy más műfordítók hogyan tudták ezt átültetni magyarra. Egy legrégebbi fordításra való utalást pár hete fedeztem fel egy régi kötet megjelölésével az Antikvárium online felületén és gyorsan meg is rendeltem, mert csak egy példány volt belőle található. Azét is kuriózum a kis kötet, amelyet ma kaptam kézhez, mert egy általam teljesen ismeretlen költő, Juhász László 1899 – ben kiadott, „Pengeti, sírván” – című versei és műfordításai között szintén megtalálható a már fentebb idézett költemény, amely így hangzik az Ő tolmácsolásában:
A NYÍL MEG A DAL
Kilőttem egyszer egy nyilat,
De nem tudom, meddig haladt?
Gyorsan suhant a nyíl tova,
Lehullt, de nem tudom, hova?
Egy nótát mondtam egykoron,
De hogy hová lett, nem tudom.
Száll – száll a szívnek éneke,
S egy szárnyas dalt ki érne be?
Később egy tölgynek törzsökén
A nyílt épségbe’ leltem én.
S a dalt, mit oly rég mondtam el,
Egy szivbe’ leltem ujra fel.
Juhász László
(Tiba, 1898.)
Örömmel olvastam végig ezt is, mert az eddigiek közül mindegyik műfordító a sajátos leleményével próbálta visszaadni Longfellow versét. Nem tisztem elbírálni természetesen angol nyelvtudás híján, hogy melyik lehet a legjobb. Éppen ezért mások számára még pár fordítást idehozok, aztán a végén, aki türelmes lesz végigolvasni, döntse el maga, hogy melyik áll hozzá közelebb. Jöjjenek hát a további fordítások sorba:
A nyíl és a dal
Egy nyílvesszőt a levegőbe lőttem,
Lehullt, nem tudom, hol, messze előttem;
Akármily gyorsan futottam,
Nyomába mégse jutottam.
Egy dalt a légbe lehelltem,
Lehullt, nem tudom, hol, nyomára se leltem,
Mert, haj, kinek van oly erős látása,
Hogy egy dal repülését lássa?
Nagy későre a nyilat véletlen
Egy tölgybe fúródva lelém, eltöretlen',
S a dalt - mikor utolsót rezgett éppen -
Megleltem egy barátomnak szívében.
Benedek Marcell
A nyíl és a dal
Nyilat lőttem levegőbe,
Nem tudtam, hol esett földre.
Röptében szállt olyan gyorsan,
Tekintet nem látta hol van.
Dalt suttogtam levegőbe,
Nem tudtam, hol ért a földre.
Kinek szeme oly gyors, éles,
Hogy dal röptét látni képes?
Sokkal később a tölgyesben
Még töretlen nyilat leltem.
A dalt végtől végig vártam,
Barát-szívben rátaláltam.
Kispest, 1996. december 17
Nyíri Attila
A Nyíl és a Dal
Nyilat lőttem fel az égbe,
De nem tudom, hol ért földbe,
Oly kecsesen suhant tova,
Szem követni egy se tudta.
Kileheltem mellé dalom,
Hol ért földbe, azt sem tudom,
Kinek lehet oly sasszeme,
Lássa egy dal merre repked?
Messze innen, tölgyfatörzsben
Állt meg nyilam sérületlen,
És a dalt, egészen és végig,
Egy barát szíve mélye őrzi.
Lovay Gábor
A nyíl és a dal
Kilőttem egy nyilat a levegőbe
Azt sem tudom hol, leesett a földre;
Mert oly sebes volt a röpte
Tekintet sem követhette.
Most egy dalt leheltem a levegőbe
Azt sem tudom hol, leesett a földre;
Élénk és éles tekintet,
A dal gyors röptét követed?
Egy tölgyfában, messze-messze előre
Megtaláltam a nyilamat, s nem törve;
És a dalomra épen, egészben
Rátaláltam barátom szívében.
Timár Ferenc, (alias: Gubu)
A nyíl és a dal
Kilőttem egy nyilat a levegőbe
Azt sem tudom hol, leesett a földre;
Mert oly sebes volt a röpte
Tekintet sem követhette.
Most egy dalt leheltem a levegőbe
Azt sem tudom hol, leesett a földre;
Élénk és éles tekintet,
A dal gyors röptét követed?
Egy tölgyfában, messze-messze előre
Megtaláltam a nyilamat, s el nem törve;
És dalomra épen, egészben
Rátaláltam egy barátom szívében...
Pon N Zi
Jól tudom, hogy a beidézett műfordítások sora nem teljes és az évek, évtizedek során átültették a mi szép nyelünkre Longfellownak ezt a gyönyörű versét, de érzékeltetni szerettem volna azt, hogy a tartalom mindegyiknél valószínű követi az eredeti szándékot, de a nyelvismeret és a költői képzelet, hozzáértés, egyénenként másképpen jelenítette meg a hangulatát.
Ebben a véleménynyilvánításban én éppen ezért lehetek elfogult, mert a Krisztusi kort megélt Áldott Emlékű Apai Nagybátyám Nagy Gyula Református Lelkész VI. osztályos Gimnazista korában történt fordítása mindegyiknél közelebb áll a szívemhez.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 04. 30. Csütörtök Délelőtt 11:25
