EZT IS MEGÉRTEM, MEGKÉRDŐJELEZTÉK A KOROMAT.
Természetesen, senki ne gondoljon rosszra.
2019. December 9 – én mentem vissza Gyulán a Rendelőintézetben lévő Urológiára sérv műtét utáni varratszedésre és kontrollra, Akkor nekem feltűnt, hogy az asszisztensnő arcát maszk fedte, ami nekem akkor kicsit furcsa volt. Manapság már egyáltalán nem az, hiszen a Coronavírus járvány még nem ért véget teljesen és jelenleg természetes a kijárási tilalom által előírt szabályok betartása. Ezek közé tartozik, hogy egyes helyeken, üzletekben kötelező a maszk használata.
Időkorlátok vannak a korosztályoknak bevezetve és a 65 felettiek csak délelőtt 9 – 12 között mehetnek élelmiszer, gyógyszertár, drogéria és ehhez hasonló kategóriájú üzletekbe vásárolni, illetve a piacokat a helyi Önkormányzatok még külön is beszabályozhatják, ami például Gyulán azt jelenti, hogy 9 – 11 között lehet az időseknek ott tartózkodni.
Nehézséget okoz például az olyan családoknál a vásárlás, ahol, mint például nálunk, hogy együtt vásároljunk, mert a Párom még nem töltötte be a 65 évet. Persze ezt is meg tudjuk oldani azért, nem kell a szomszédba menni tanácsért. Vannak, akik ki akarják cselezni a boltokat, de saját magam tapasztaltam azt is, hogy egy Szombati napon délelőtt az éber biztonsági őrt akarta átvágni egy Hölgy, aki még a belépés előtt nem vette fel a maszkot és messziről látszott, hogy talán a 40. életévét sem töltötte be. Azzal akarta megmagyarázni a jövetelének célját, hogy azt hitte, Szombaton nincs korlátozva a korosztályos vásárlási rendelkezés. Nem jött be neki, mert az éber szolgálat résen volt és kénytelen volt a Hölgy elballagni.
Már teljesen megszoktam ezt az időszakot és talán majd az lesz furcsa, ha feloldják, és bármikor beléphetek bármelyik üzletnek az ajtaján. Persze, a boltosok is kicsit bajban vannak, mert ugye az arcmaszk, van, akinek olyan nagy, hogy ránézésre meg nem állapíthatja senki, hogy milyen korú ember lehet alatta, legfeljebb talán a járása adhat valami támpontot, de még ez sem mindig mérvadó, mert vannak 70 év feletti fürge járású emberek is.
Talán egy hete történhetett, hogy egy, a város központjában lévő üzletbe akartam bemenni kenyér, tej és egyéb árucikkek vásárlása céljából. Már odahaza fülemre akasztottam a maszkot és az állam alá volt lehúzva, úgy mentem odáig, az ajtó előtt természetesen szabályosan felhúztam az orromig az alkalmatosságot. Odamentem az egyik kocsihoz és haladtam befelé. A Pénztárnál éppen nem volt senki, de az üzletben sem voltunk az eladókon kívül vásárlók az én korosztályomból, talán hárman, velem együtt. Egyszer csak a helyiségben, a keresztben lévő polcrendszerek túloldaláról egy boltos Hölgy, aki egyben pénztáros is, hangosan rám kérdezett:
-Ne haragudjon, elmúlt már hatvanöt éves?
-Természetesen nem sértődtem meg, főleg, hogy nem nézte ki belőlem a koromat, mosolyogva visszaválaszoltam:
-De jó is lenne aranyos, ha még csak hatvanöt éves lennék.
Sajnos, már a hetvenharmadik évemet tiprom. Jó is volna, ha ehhez a korosztályhoz tartoznék! – azzal folytattam az utamat a boltban befelé. Mikor végeztem a vásárlással és a pénztárhoz mentem, ugyanaz a Hölgy volt ott, aki az előbb megszólított.
Mosolyogva, megemlítettem neki, hogy nem sértődtem meg az előbb, mikor nem nézte ki belőlem, hogy abba a korosztályba tartozom, amelyiknek 9 – 12 között van a megszabott vásárlási ideje. Még azt a viccet is elmeséltem neki, ami ugyan elég szakállas, de azért még ma is helytálló. Az egyszeri kéményseprő is azt válaszolta, mikor a korát firtatta az egyik menyecske a söprés után:
-A koromhoz képest elég jól nézek ki!
Valahogyan én is így vagyok vele és persze nekem is jólesik, ha egy kicsit „alábecsülik” a koromat, mint ahogyan most is történt.
Megmondom őszintén, azért jó lenne már, hogy véget érne ez az időszak, hiszen az eddigi életemben szerencsére első alkalommal kell végigélnem a szomorú, világjárványos időszakot, aminek sajnos még nem értünk a végére. Az vígasztal, hogy nem vagyok egyedül, hiszen a Világon nagyon sok ember áldozatul esett ennek a gyilkos kórnak, köztük Szeretett Hazámban is és én a koromhoz képest valóban jól vészeltem át eddig ezt az időszakot. Lassan bandukoltam hazafelé, magam után húzva a kis, kétkerekű bevásárló járgányomat és mosolyogva gondoltam arra, hogy:
EZT IS MEGÉRTEM, MEGKÉRDŐJELEZTÉK A KOROMAT.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 06. 03. Szerda Délelőtt 10:15
