Archívum

 

BÉRSÜTÖDE BAKONYSZENTKIRÁLYON GYERMEKKOROMBAN. Váradiékra, Bözsi Nénire és Feri Bácsira Emlékezem Nagy Szeretettel.

BÉRSÜTÖDE BAKONYSZENTKIRÁLYON GYERMEKKOROMBAN.  Váradiékra, Bözsi Nénire és Feri Bácsira Emlékezem Nagy Szeretettel.

 

 

 

 

 

 

 

BÉRSÜTÖDE BAKONYSZENTKIRÁLYON GYERMEKKOROMBAN.

Váradiékra, Bözsi Nénire és Feri Bácsira Emlékezem Nagy Szeretettel.

 

   Manapság Gyulán élek már nyolcadik éve. Jelenleg még egy tömbházi lakásban, a belvárosban lakunk a Párommal, Terikével együtt. Boltok, áruházak vannak a közelben és nem okoz gondot még Vasárnap sem, ha valami elfogy esetleg az ebédkésztéskor, vagy elfelejtődött a megvétele hétköznap. Így vagyunk a kenyérrel is és pontosan ez indította el az ujjaimat, hogy bepötyögtessem a gyermekkori élményeim egyikét, amelyre ma is jó szívvel emlékezem.

   Kevés helyen volt kemence a faluban, ahol a házikenyeret el tudták készíteni, mert akkoriban még nem nagyon árultak boltban hasonlókat, mint manapság és a tepsiben megsütve sem volt olyan, mint amit kemencében készítettek ropogósra. Igaz, hogy Édesapám Szülőházában a házzal szemben volt egy kis nyári konyha és annak egyik részében egy kemence, ahol egy időben a kenyér sütése is történt családjaink részére. Később a faluban megkezdte a működését egy kis bérsütöde, mégpedig ott volt, ahol jelenleg a Rácz Imi és Csollánék háza áll, annak is az utcafrontra néző részén, közvetlenül az Imiék felőli oldalon. Feri bácsiék pedig hátul egy kis házban laktak, amelyik az udvar hátulján támaszkodott neki egy hosszú épületnek.(Arról beszélek, ami még jelenleg is hosszan elnyúlik az én Szülőházam irányába)

   Olyan sikere lett ennek a sütödének, hogy aki csak tehette, előző este odahaza saját maga elkészítette a nyers kenyeret és másnap, mikorra megkelt, zsompor kosárban átvitték, előtte felcédulázva és a megbeszélt időpontban már lehetett is menni érte készre sütve ott sorakozott a polcokon. Nagyon sokszor volt nálunk az én reszortom az átvitel és természetesen a készre sült kenyérnek a kifizetése és hazavitele. Emlékeim szerint iszonyatosan meleg volt a kis műhelyben télen is, nyáron pedig kibírhatatlannak tűnt a számomra, de Bözsi néni és Feri bácsi mégis emberfeletti munkával, kitűnő állagúra sütötték a kenyereinket. Úgy gondolom, immár az emléküknek adózva, nem írok le semmi sértő kifejezést velük kapcsoltban. A faluban akkoriban szinte mindenki csak pék Bözsi néni, vagy pék Feri bácsinak titulálta Őket és természetesen a mindig mosolygós fiúk, Karcsi is csak a pék Karcsi, vagy kis pék volt a köztudatban.

   Amikor ebéd után olyan ételt fogyasztunk, amihez kenyér is dukál, mindig eszembe jut, hogy mennyivel finomabbak voltak azok, amiket Édesanyám dagasztott, kelesztett és Váradiék sütöttek készre, mint ezek a mai, úgynevezett „bolti” akármik és jó, ha két nap után nem penészesedik meg, a házikenyereket még egy hét elteltével is bátran ehettük, ha közben el nem fogyott.

 Emlékszem, hogy mikor mentem a kenyérért, mindketten, mondhatnám, ingujjra vetkőzve, izzadó testtel végezték a munkájukat az iszonyatos melegben. Feri bácsi egy fehér rövidnadrágban, papucsban, kötényben, Bözsi néni pedig szintén annyira levetkőzve, amit még megengedett a nyilvánosság viselése, mert valóban, számomra szinte kibírhatatlan volt a hőség, amit ők hősiesen viseltek. Velejárója volt természetesen ennek a munkának nagy folyadékveszteség és ezt valahogyan pótolni kellett.

   Nem árulok el ezzel titkot, a helybeliek is tudták, hogy ezt csakis úgy lehetett órák hosszat kibírni, hogy pótolni kellett a folyadékveszteséget valamivel. Nem emlékszem, hisz gyermekfejjel én nem fogyasztottam még semmiféle szeszes italt, hogy mennyiért árulták a falu közepében, a kocsmában ezt a habzó nedűt. Arra azonban igen, hogy több alkalommal, mikor vagy a nyers kenyér átvitelekor, vagy a készre sültekért mentem, Bözsi néni megkért arra, hogy szaladjak fel a kocsmába egy kis sörért és én szívesen megtettem. Természetesen nem volt ingyen a fuvar, mert a mennyisége határozta meg a fuvardíj összegét, amit kaptam érte. Arra nem emlékszem, hogy 1, vagy 2 literesek voltak – e a csatos üvegek, de darabjáért kaptam 1 jó magyar forintot. Persze akkor még a kocsmában sem volt, hogy gyereket ne szolgáltak volna ki, főleg, mikor tudták, hogy nekik viszem.

   Kölcsönösen jól jártunk, hiszen a frissen csapolt sör egy kicsit lehűtötte Őket a nagy melegben és nekem is lett egy kis pénzem. A Szüleim sem dorgáltak meg érte, hogy kicsit később értem haza a frissen sült kenyérrel.

 

DRÁGA BÖZSI NÉNI ÉS FERI BÁCSI!

 

Hálás szívvel és jó emlékekkel gondolok ezekre az időkre. Nyugodjanak békében az oltalmat adó csendes temetőben.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2020. 06.08. Hétfő Délelőtt 10:20

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2020. június 8. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 350


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint