„A LÉNYEG, HOGY A SÖR NE HALJON KI!”
Avagy, a Pajkaszegi Teca Kocsmája” egyes törzsvendégeinek hitvallása.
Valamikor hajdanában, az úgynevezett Rendszerváltás után több alkalommal is munkanélküli lettem, (ekkor már 1980 – tól kezdve Zircen laktam) de az átmeneti időszakban sem voltam rest és elvállaltam különféle munkákat, amik adódtak, hogy ne maradjak csupán a segélynek kiszolgáltatottja, ami sem akkor, sem ma nem valami fényes nagyságrenddel jeleskedik. Nem számított, hogy több szakmával és érettségivel rendelkeztem, mert azt vallottam, hogy a munka nem szégyen a mondás szerint, de én magamra nézve megízleltem az adódott lehetőségeket, mert pénzből él az ember és az, mint tudjuk, nem hullik csak úgy senkinek sem az ölébe a magasból.
Egy ideig még átmeneti jelleggel közmunkás lehetőséget is igénybevettem három hónapon keresztül, mikor a jelenlegi OTP székház melletti járdarész és a Buszváró helyiség melletti terület térkövezése történt. Utána aztán elvállaltam az Önkormányzat ajánlatát, hogy másodmagammal Hivatalsegéd legyek, de most nem erről szeretnék szólni, hanem amivel kezdtem a visszaemlékezésemet, a közmunkás léttel.
Megmondom őszintén, szeretem nézni azokat a TV sorozatokat, amik a valóság paródiáját mutatják be úgy, hogy annak ahhoz nincs semmi köze, ahogyan annak lennie kellene. Szombatonként a „Mi kis falunk” sorozat ötödik évadának történései zajlanak. Kedvenceim a közmunkások, akik eredetileg még hárman voltak, Szifon, Baki és Matyi. Jelenleg már csak ketten lézengnek a faluban, mert a szemüvegét állandóan igazgató Matyi közben távozott közülük. Fő szempont náluk az, hogy a munkához úgy kell hozzáállni, hogy ahhoz más is hozzáférjen. Remekül jellemzi Őket az egyik leírás az internet világából, amelyet erről az oldalról kölcsönöztem:
https://a-mi-kis-falunk.fandom.com/hu/wiki/Szifon,_Baki_%C3%A9s_Matyi
„Minden alkalommal láthatósági mellényt viselnek, és minden alkalommal láthatóan részegek. Elvannak, mint a befőtt, békések, a légynek sem ártanak, igaz, ha akarnának, sem tudnának. Elválaszthatatlan cimborák, együtt támasztják a lapátot. Lassan mozognak, de bizonytalanul. Ritkán beszélnek, de annak sincs sok értelme. Mégis kiválóan megértik egymást, úgy is mondhatjuk, hogy lelki társak. Ha probléma adódik, mindig számítani lehet arra, hogy tovább bonyolítják a helyzetet. Ha nem lennének, ki kellene találni őket. De szerencsénkre vannak.”
Persze az egész sorozat arról szól, hogy semmit nem kell komolyan venni, hiszen a Csuja Imre által kitűnően alakított polgármester személye is azt tükrözi, hogy ilyen a valóságban nincsen, de nem is ez a lényeg, hanem akik nézzük hétről – hétre, szórakozzunk, felejtsük el a napi gondjainkat és nehézségeinket.
Egy kicsit még visszakanyarodva a saját élményeimhez, tapasztalataimhoz a múltból, egy kis rövid epizód erejéig megemlítek kis részletet egy régi írásomból, amelynek az volt a címe, hogy
„A MUNKA NEM SZÉGYEN
Mikor kétkezi közmunkás voltam
…Három hónap. Eddig tartott a munkánk a Rákóczi téren. Ez alatt járdát építettünk, teret burkoltunk. Élveztük azt a határtalan boldogságot, hogy értelmes dolgot tehetünk. Értelmes munkát még akkor is, ha ez egyes emberek számára megalázó tevékenységnek tűnt. Eddigi életem során legnagyobb elismerést is itt kaptam egy 80 éves WC – s nénitől, aki így summázta a véleményét rólam:
-Magát állandóan dolgozni látom. Nem megy be a kocsmába, csákányoz, lapátol, hordja a talicskával a burkolólapokat. Maga egy nagyon rendes ember! Ha még egyszer fiatal lehetnék, magához mennék feleségül!
Az ő elismerése akkor talán sokkal többet jelentett nekem, mint a Polgármester véleménye pár nappal korábban egy beszélgetés kapcsán. Ő akkor azt jelentette ki az ott lévők füle hallatára:
-Tanúsíthatom! Tégedet valóban mindig, egész nap ott lehet találni a téren munka közben! (Akkor Dr. Varga Tibor volt a Város Polgármestere, aki 2016. Május 8 – án sajnos 64 éves korában elhunyt))
Ez a három hónap az életemben megmutatta azt, hogy megerősödjön bennem az elkövetkező, bár nem mindig rózsás időszakra is, hogy:
A MUNKA NEM SZÉGYEN!...
Sikerült saját példámmal igazolnom azt, hogy én nem csak mondom, hanem be is bizonyítom ennek komolyságát.”
Újból a jelenbe visszakanyarodva a Pajkaszegi közmunkásokhoz, akik immár csak ketten végzik az áldozatos tevékenységüket, a semmittevést. 2020. 10. 10 – én Szombaton hangzott el az igazi életfilozófiájuk, amely a következőképpen hangzik:
„A LÉNYEG, HOGY A SÖR NE HALJON KI!”
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 10. 14. Szerda Délelőtt 9:15
