Archívum

 

„SZOMSZÉD! HA LEGKÖZELEBB DISZNÓT VÁGNAK ÉJSZAKA, SZÓLJON, SEGÍTEK!” Az 1950 – es évek beszolgáltatásairól az emlékeim szerint.

„SZOMSZÉD! HA LEGKÖZELEBB DISZNÓT VÁGNAK ÉJSZAKA, SZÓLJON, SEGÍTEK!”  Az 1950 – es évek beszolgáltatásairól az emlékeim szerint.

 

 

 

 

 

 

 

„SZOMSZÉD! HA LEGKÖZELEBB DISZNÓT VÁGNAK ÉJSZAKA, SZÓLJON, SEGÍTEK!”

Az 1950 – es évek beszolgáltatásairól az emlékeim szerint.

 

   1948. március 13 – án születtem, éppen ezért a gondtalan gyermekéveim bőven belefértek abba az időszakba, ami azért Szüleim számára éppenséggel nem voltak azok. A mai gyermekek, főleg faluhelyen felnőve már szinte el sem tudják képzelni azt, hogy a megélhetés sem volt olyan egyszerű dolog, mint manapság még akkor sem, hogy sok ember számára most sem egy fáklyásmenet megküzdeni a mindennapi betevő falatért. Mivel én már nem vagyok annyira képben, hogy mit tanítanak az iskolákban erről a korszakról, talán egy kis visszaemlékezésben körüljárom az általam tapasztalt jelenségeket. Aki akkor élt tudja, de a későbbiek már el sem hiszik, hogy az a bizonyos, Rákosi éra beszolgáltatási jelensége bizony elszomorító a mai viszonyokhoz képest.

Áldott Emlékű Édesapám életrajzi kötetében pontosan leírta, hogy miképpen történtek ezek az esztendők, éppen ezért úgy gondoltam, hogy idézek belőle. A könyv 1990 – ben jelent meg Nagy Bálint Hol van már a paraszt? – címmel az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének kiadásában. A kötetet szerkesztette Vercseg Ilona.

  „ …Akkor volt a legnehezebb, mikor a magam ura lettem. Meg kellett nézni, hogy a pénzt hová tegyük. A beszolgáltatás volt a legrosszabb. Utána meg a TSZ. Itt volt a szomszédban a nyolc sonka a kéményben, és jött az ellenőrzés. „Kié ez?”

„A Nagy Bálinté.”

Átjött a pasas.

„Mutassa a vágási engedélyét!”

„Tessék.”

Azt mondja:

„Hogyan lehet egy disznónak nyolc lába? Hogy’ mert két disznót levágni?”

„A beszolgáltatásnak eleget tettem.”

„Meg lesz büntetve!”

   A beszolgáltatás már megvolt, és azután jöttek még rekvirálni! Amit találtak azt elvitték. Azt szerintük pénzért vitték volna el, valamennyit adtak volna érte. Ugye a ruszkik molesztálták őket, kiadták, hogy egy falunak ennyit kell beadni külön, hát ezért jöttek. És mindent ellenőriztek.

   Egyszer is volt még egy kis búzánk. Ezt is el kéne tenni valahova! A szalmakazal tetejére hordtam föl hosszú létrán éjjel. Tizenkét zsák búzát tettem el a kazal tetejére. Új zsákok voltak.

„Jönnek ezek holnap, holnapután” – gondoltam. Egy hétig fönn volt a kazal tetején. Mire érte mentem, majdnem minden zsák lyukas volt, az egerek megrágták. Az új zsákokat. Príma parasztzsákok, vászonzsákok voltak. Oda felhúzkodni éjjel a nyolcméteres létrán… A feleségem fölsegítette. Nehéz volt. Aztán megint lehurcolni. Ugyanakkor a bátyám jön:

„Te! Gyere, segíts eltenni valamit, mert ezek a zsiványok jönnek, nem tudom mi lesz!”

    Régi parasztistállója volt, úgy hívták, hogy kerékjászol. Abban egy külön sarokba volt a napi takarmány berakva,, hogyha kellett a lovaknak, marháknak adni, ne kelljen mindjárt a pajtába menni. Jó magasan be volt deszkázva. Ott, az alá ástunk egy mély gödröt. Beletettünk 18 zsák gabonát, akkora gödröt csináltunk. Ledeszkáztuk szépen, aztán rá a takarmányt. Jöttek ezek a rekvirálók, végrehajtók, nézték, böködték – ott éppen nem nézték meg! A jászol alatt is nézegették.

„Jaj, mi lesz?”

Éppen ott voltam én is a bátyámnál. Vizes volt az én hátam is.

„Ha ezek oda találnak bökni, zörren valami, akkor hordhatjuk föl onnan a gödörből!”

De nem böktek oda. Rá vagy tíz napra hordtuk fel onnan. Kicipelni a gödörből a zsákokat… Akinél eldugott holmit találtak, elvitték.

Egyszer a szoba sarkánál tettünk el egy 30 literes vindő edénybe zsírt. Kiástuk, betettük a bödönt, a tetejére szépen leraktuk a deszkákat. Ott volt egy fél évig a zsír, hogy el ne vigyék. Volt itt baj elég…”

     Édesapám elbeszélésének ezt az utóbbi részét kiegészíteném az emlékeimmel. Könyvében nem írt róla, hogy a helyszín a hálószobánk jobb hátsó sarkában volt. Annakidején egy vashordó lett elásva és abba a már említett zsír mellett átmenetileg füstölt húsféleségek is el lettek rejtve a rekvirálók elől. A szobánk döngölt padlójú volt, amit Édesanyám ünnepek előtt le szokott „kenőcsézni.” Így hívták akkoriban és nagyon szépen nézett ki. Az ominózus szobasarokban egy nagy, kecskelábú asztal volt és csak a beavatottak tudták, hogy mi rejtőzik alatta. Ha ráléptünk, dobogott, hiszen üreget rejtett a már fentebb leírtak szerint.

Felnőtt ember voltam már, talán az 1970 – es években mikor Édesapámmal kiástuk, az akkorra már eléggé megrozsdásodott hordót és a helyét betemettük, majd az egész szoba le lett fával burkolva.

   Visszatérve a disznóvágásokra, amihez a Községházáról kellett engedélyt kérni.

Az eset a már Édesapám visszaemlékezésében is szereplő testvére, Sándor Nagybátyám portáján történt. Mivel Ők is több disznót hizlaltak, természetes volt, hogy azokat nem beszolgáltatásra szánták, és amikor itt volt az ideje, le kellett vágni. Az akcióra az éjszakai órákban került sor és a nem éppen nappali világosság közepette, aki a böllér volt, bizony nem tudta kellőképpen megszúrni a jószágot. Ennek az lett a következménye, hogy a disznó irtózatos sikolyok közepette távozott a másvilágra.

   A szomszédban lakott Németh Imre bácsi, aki kocsmáros, hentes és még nem tudom mi mindenhez értő, még idős korában is szép szál ember volt. Másnap reggel korán átballagott Nagybátyámhoz és így szólt:

 

„SZOMSZÉD! HA LEGKÖZELEBB DISZNÓT VÁGNAK ÉJSZAKA, SZÓLJON, SEGÍTEK!”

 

Arra célzott, hogy abban a világban, nem lehetett tudni, hogy valaki melyik pillanatban jelenti fel az egyik, vagy másik szomszédját, akivel látszólag még jó viszonyban is volt. Szerencsére ebben az esetben sem lett ebből probléma.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2020. 10. 21. Szerda Délelőtt 10:55

 

A képen látható épület volt a történetemben szereplő istálló, ahol elrejtették a gabonát Sanyibátyáméknél a "kerékjászolban." Valahol ennek a környékén vágták le a disznót is éjszaka.

Szerkesztés dátuma: szerda, 2020. október 21. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 239


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint