A KENYÉRMEZEI CSATA
Egy 14 éves koromban írt versem apropóján.
1479. október 13, a csata napja.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy a múlt hónap 13 – án volt 541 éve, hogy ez a nevezetes, győztes csata lezajlott. Akkor egy mások által megosztott poszttal én is tisztelegtem az akkori nagyszerű hőstett előtt, amit arattak a török csapatok felett. Ma azonban a kiváló Túri Török Tibor szobrászművész egy nagyszerű alkotását ismerhettem meg itt a Facebookon, amely a Nagyvázsonyi Kinizsi várban található „Kenyérmezei győzelem – címmel”.. Nagyon megörültem ennek, mert eszembe jutott, hogy a gyermekkori zsengéim között található egy versem, amelynek a Kenyérmezei csata a címe. Túri Török Tibor azt a pillanatot örökítette meg az alkotásában, amely a versemben is megtalálható, mikor Kinizsi Pál a törököt fogai között tartva táncol a győzelem utáni mulatozás közben. Köszönettel tartozom a kitűnő művésznek, mert utólagos engedelmével szerény ifjúkori írásomhoz ezt használtam illusztrációnak. Ne gondoljon senki egy kiforrott versre, hiszen 8. Általános Iskolás koromban készült és azokban az években még csak ízlelgettem a poétizmus alapjait. Akkor lássuk a medvét, illetve a versemet:
A KENYÉRMEZEI CSATA
Betört a muzulmán szép Erdélyországba,
Hozzá csatlakozott, oláhok vajdája.
Rabolt, fosztogatott, dúlta a falvakat,
Rabszíjra fűzködte a hős honfiakat.
A hős Báthory István, megállítá őket,
Összevonta ellenük, az erdélyi erőket.
Kenyérmezőn összecsapott a két ellentábor,
Harcra buzdítá fel seregét a bátor.
Zuhogtak a buzogányok, pengtek a kardok,
Összekavarodtak a vitéz harcosok.
A hős vezér alól kilőtték a lovat,
Mikor talpra ugrott, gyalog vagdalt utat.
Sok sebet ejtett rajt a vad pogány török,
De nem hagyja magát, buzogánya pörög.
Vitéz bajnokai követték őt híven,
Derekasan verekedtek a pogánnyal minden.
Egyszer csak megharsan Kinizsinek kürtje,
Vitézei élén nyargal a harctérre.
Elkiáltja magát: Hol vagy hős Báthory!
A török gyűrűből hadd vágjalak én ki!
Itt vagyok, itt vagyok, szól a lankadt vitéz,
A Kinizsi Pál most ellenséget nem néz.
Utat tör magának Báthory Istvánig,
Hátrálnak a törökök Erdély határáig.
Vége van a harcnak, nyugalom mindenhol,
Zeneszó hallatszik az összes sátorból.
Diadalünnepet ül most Kinizsi Pál,
Gyere ide kontyos, gyere, most táncoljál!
Azzal foga közé kapott egy muzulmánt,
Akivel aztán egy táncot körbejárt.
Éjfélig mulattak a magyar vitézek,
A török csapatok vissza sem néztek.
Ifj. Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1962
Természetesen mindenképpen szükségesnek tartom, hogy az Ifj. Nagy Bálint jelzőt használjam most az akkor született verseimnél is publikáláskor, mert Áldott Emlékű Édesapám jó tollú Parasztköltő volt és már 1935 – ben jelentek meg versei és később is, haláláig. A Valentinus pedig jóval később került bele zárójelesen, amikor az internet rögös útjára léptem, 2004 – ben az egyik oldalon. Így is előfordul, hogy mikor Édesapám verseiből hozok fel ide, nekem tulajdonítják, éppen ezért szükséges a megkülönböztetés a fent említettek szerint.
Bízom abban, ha majd valaki elolvassa ezt a kis verses történetemet, elnézi nekem, hogy 14 évesen még hagyott maga után némi kívánnivalót akkor is, ha azért igyekeztem betartani a verstani szabályok előírásait.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 11. 19. Csütörtök Délelőtt 10:35
