HÓFEHÉR SZAKÁLLAM…
Egy kis visszatekintés az eddigi életemre.
Hófehér szakállam, de nem dérlepte,
Hanem az idő már elmúlt felette.
Pár hónap múlva hetvenhárom éve,
Hogy a világra jöttem, de mi végre?
Legelőször Szüleim örömére,
Aztán, hogy rácsodálkozzak mindenre
Ami a gyermekkoromnak szépsége,
Rájöttem, hogy bátran menjek előre.
Később ifjúkorom olyan emléke,
Amely nem mehet soha feledésbe.
Felnőttként az élet sok nehézsége
Várt úgy reám, de nem estem kétségbe.
Rájöttem, hogy a Sorsom emberére
Akadt bennem, mert őseimnek vére
Bugyogott bennem és ez nem engedte,
Hogy elvesszem végleg a süllyesztőbe.
Évtizedek múltak, néha az erdőbe
Kimentem, vágytam egy kis csendességre,
Hogy az Istenünk néma közelsége
Megnyugtasson, hogy még nincs itt a vége.
Adatik számomra oly Lelki Béke,
Hogy nem tűnik el végleg feledésbe.
Köszönöm Uram, felnézek az Égre,
Bízva Tebenned, nem esek kétségbe.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 11. 27. Péntek Délelőtt 9:40