VIRÁGHAJAS PRÓBABABA
Nagyon sok furcsasággal találkoztam már az életem során. A képzelőerő kimeríthetetlen dolgok kitalálására sarkallja az embereket akkor, mikor másokat meg akarnak hökkenteni, vagy pedig kitűnni valamivel közülük. Láttam már mini halastavakban műhalakat úszni, hatalmas magán kastélyok parkjában kerti törpéket parádézni. Kutyaugatás hallatszik ha, megnyomom a csengőt, vagy hatalmas kacajjal jelez a mobiltelefon a zsebben. Harapós kutyára figyelmeztető tábla miatt nem mertem bemenni valakinek az udvarába ahol még egy picurka cicus sem volt, de bokámba harapott már egy harminc centis öleb is, ahol a bejáratnál semmi sem figyelmeztetett a veszélyre. Hangosan leszúrtak, mikor erősebben csuktam be az elegáns személykocsi ajtaját, ugyanakkor a Trabantba beülve erősebb lendületre biztattak, hogy csapjam már be rendesen, mert csak akkor ugrik helyére a zár.
Kaptam hideget – meleget ha udvariasan köszöntem, de akkor is, ha nem elég hangosan, mert az illető nagyot hallván azt hitte, nem köszöntöm illendően. Láttam már kimerevített kakastaréj hajjal elegánsan kiöltözött fiatalokat, de láttam szépen felöltözve csinos lányokat, akiknek kilógott a térde a nadrágból, mert azt hitték ez elegáns és menő viselet. Láttam hatalmas orrkarikát, amihez szinte kötelet lehetett volna erősíteni, vagy négy - öt gyűrű is fityegett az ajkakon átszúrva. A különféle színezetű hajakon is már csak mosolyogtam, nem botránkoztam meg, hisz mindenki úgy díszíti ki saját magát, ahogyan akarja. Hosszú haj, szakáll (magam is szakállas vagyok) soha nem zavart akkor sem, amikor még nem dívott annyira, mint már egy jó ideje. Valamikor nem lehetett hatósági személyt, rendőrt, katonát sem így látni, manapság már ott is megengedett viselet. Divat manapság ötvenméteres pórázon sétáltatni a kiskutyákat, miközben azok emberi módon ruhába vannak felöltöztetve, ékszerekkel a nyakukban, vagy a frizurájukban.
Egyszóval az emberi lelemény nem ismert határokat sohasem, manapság meg pláne hogy nem. Mindig kitalálnak valami újat, amire vevők vagyunk, illetve valaki biztosan. Nehéz eldönteni azt, hogy meddig terjed ki a jó ízlés határa a mindennapjainkban. Majdnem hat évtizedet megélt pályafutásom alatt olyan sok mindenféle furcsa szokással, számomra elfogadhatatlan jelenséggel is találkoztam, hogy azt nehéz lenne egy jó nagy csokorba kötni. Pár dologról szóltam, de már semmin sem lepődöm meg napjainkban. Tegnap azonban belépve a hivatal egyik irodájának ajtaján rögtön földbe is gyökerezett a lábam az elém táruló látványtól.
Egy aranyos kis próbababa fej torzó állt az íróasztal tetején, amely rózsaszínben pompázott, nyakán egy piros masnival átkötve. A baba látványával nem is lett volna semmi baj, hanem a frizurája… Haja zöld levelekből és bordópiros virágból volt elkészítve. Gyakorlatilag egy olyan virágcsokor volt, amely babafejbe volt elültetve rafinált módon. Kicsit horrorszerűnek tűnt, emlékeztetve a Hannibál filmre. Ha látta valaki emlékezhet rá, hisz az ember feje teteje le volt vágva (még élt az áldozat) és onnan kanalazta ki a doktor az agyvelőt és vitte megsütni. Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy ilyen párhuzamot hoztam fel. A látvány számomra ezt az emléket idézte fel abban a pillanatban, később természetesen megbarátkoztam a gyakorlatias kivitelezéssel. Annyira elnyerte a tetszésemet, hogy engedélyt is kértem arra, hogy lefényképezzem. Végezetül az elmondottak alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az embernél találékonyabbat soha nem fog senki megalkotni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2007. 11. 15
U.I. A fotó sajnos jelenleg még valahol a Zirci otthonomban van valamelyik lemezre kiírva, ezért nem tudom bemutatni most.
Gyula. 2022. 02. 02. Csütörtök Délelőtt 10:25
