GYÖNYÖRKÖDTÜNK A TÓ KÉKLŐ VIZÉBEN… Szerelmemmel Gyulán a Rákóczi tónál   Gyönyörködtünk a tó kéklő vizében, Néha egy vadkacsa úszott előttünk. Nádasokkal körülölelt szépségben Szellő halk muzsikájára figyeltünk.

             GYÖNYÖRŰ AJÁNDÉKVIRÁGOK…   Gyönyörű Ajándékvirágok Nyílnak, A Természet Örök Gyémántja Virít. Bakonyszentkirályi Szépségek Hívnak, Lásd Szülőfalum Mezei Kincseit!   Mosolyogva Kínálják az Illatot, Melyből Bőséggel Mindennap Jut Nekik Mert Tudják, Hogy az Éltető Harmatot A Mindenség Urának Köszönhetik.

                ÜLÖK A TRÓNSZÉKBEN…   Ülök a Trónszékben, De Fejemen Nincs Korona, Mellettem Áll a Szerelmem Szép Angyalcsillaga. Nem Szeretnék Király Lenni Itt a Földön Soha, Inkább Legyek Örökké Szerelem Apostola.   Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Gyula. 2013. 11. 12. Kedd délelőtt 9:16

KOLDUSOK ORSZÁGA LETTÜNK?              Szomorú a szívem, mert tanácstalan vagyok. Meg kellett érnünk azt, hogy úton – útfélen szemünk előtt tragédiák játszódjanak le, vagy legalábbis a látszat ezt mutatja.

   MEGTALÁLT BOLDOGSÁG Tündérrózsámnak   Sokáig Kerestem a Boldogságot, De az Nem Sietett Hozzám Rohanva. Elképzeltem Magamnak Olyan Álmot, Amely Egykoron Majd Megvalósulva,   Testemet és Lelkemet is Átjárva Teszi Széppé Nappalom és Éjszakámat. Mikor Már Azt Hittem, Hogy Mindhiába, Jöttél és Éreztem Egy Olyan Vágyat,   Amely Mámorossá Tette Szerelmünk.

A KORSÓS LÁNY MÁR MEGINT…   A korsós lány már megint megigézett, Ahogyan bronz szemével reám nézett, Kacérkodón kihívóan öltözött, Bronz kezével korsójából öntözött Megállíthatatlanul és serényen, De mégis úgy tett mintha Ő szerényen Állna csak ott a dolgát elvégezni, Bronz korsajából friss vizet folyatni.

  MIKOR A TANKOK MEGINDULTAK… Emlékezzünk kegyelettel Hőseinkre November 4 - én   Mikor a Tankok Megindultak Budapest Utcáin,  Érezték, Szégyenfolt Esik Forradalom Lángjain. Piros Vér Színezte Be a Száraz Utcaköveket, A Páncélos Szörny Próbált Eltiporni Embereket. Óhajtott Szabadság Végleg Semmivé Foszladozott, Mert Forradalom Igaz Meséje Köddé Változott.

            Kedves Barátaim!   A versem akkor készült, mikor egy amatőr irodalmi portálon a párommal együtt letámadtak bennünket az írásaink miatt.

  SZÍVEM EMLÉKMÉCSESÉNEK…          Szeretteimre emlékezve   Szívem Emlékmécsesének Lángjai Lobogjatok, Bánatkönnyeim Fájdalmasan Csak Záporozzatok Olyan Erővel, Hogy az Emléketek Ne Múljon El, Hiszen Még a Felkelő Nap Is Rólatok Énekel. Énekli Olyan Búsan az Elmúlás Örök Dalát, Melyről Talán Nem Hallani Szeretteim Odaát.

MINDEN ÚT TIHANYBA VEZET… Életképek katonaidőmből. Egy év után IV.          Bodó Laci nagyon huncut egy gyerek volt. Termetre ő is inkább azok közé tartozott, akikre velem együtt azt mondják, csiklandozza a fű a hátsóját, ha a mezőn halad.