BÍZOM URAM… FOGJUNK ÖSSZE AMÍG NEM KÉSŐ   Bízom Uram az Összefogás Erejében, De nem bízom a felszított Békétlenségben. Jussunkat Tiszteletben kellene tartani, Őseink emlékét oly módon megőrizni, Hogy ne mondhassák rólunk szerte a Világon:  Magyar Összefogás már Csak rózsaszín Álom! Ne mondják azt, hogy olyan silány lett Nemzetünk,  Feledi milyen volt ezredéves életünk.

KIS HÍDON MEGÁLLVA… ÉDESAPÁM EMLÉKMŰVÉNÉL   Kis hídon megállva édes volt a csók, Park fái közt éneklő madárfiók Hangja kísérte gyengéd érintésünk, Ahogyan akkor mi egymásra néztünk. Előttünk Édesapám emlékműve Szerényen álldogált, Őt megidézve. Szép Bakonynak egyszerű költője volt, Verseiben sokszor erről is dalolt.

 KI VAGYOK ÉN?   Jajongva fájó gondolat, Átszellemült, testet öltő lélek atyja, nem létező, képzet szülte, porlepte utak szürke vándora, kínlódó, szenvedő arcú halvány látomás.   Ez vagyok én?   Költői képzetem szelíd bölcsőjében, dúló indulatok küzdelmes nehéz perceiben semmivé lettem, pedig vagyok.

GONDOLAT   Bennem égő tűz lobog, Mikor a Végtelenség sodrán Hánykolódó áradattal úszom. Képzeletem tovaröppent szárnyain Magabiztosan száguld, A Világmindenségen áthatoló Emberi Értelem.   Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Bakonyszentkirály. 1972. 02. 10

         NÉVTELEN VÁNDOR   Képzeletem országútján száguldok tova, Nem tudom, hogy eljuthatok – e, majd ahova Egész életemben vágytam, igyekeztem én, Gondolatban végigjárva egész Földtekén. Kerestem, hogy hol legyen a helyem, mit tegyek, Igyekezve, azon hogy egykor költő legyek.

EMLÉKEZZÜNK EMBEREK… 2001. Szeptember 11 emlékezete   Emlékezzünk Emberek az esztelen rombolásra, Emlékezzünk tíz évvel ezelőtti gyilkolásra, Mikor nem volt kegyelem ikertornyokban senkinek, Kegyetlen kínhalált szántak akkor ott Mindenkinek.

HA HINNI TUDSZ ISTENBEN… HINNI KELL MINDHALÁLIG   Ha hinni tudsz Istenben, nem maradsz egyedül, De ha a Hitedre negatív árnyék vetül, Akkor is próbáld meg kérni Urunk Istenünk, Aki ha bajban vagyunk, mindig itt van velünk.

ÖRÖKKÉ ÉS MÉG HÁROM NAPIG… SZERELMEMNEK, TERIKÉNEK   Örökké és Még Három Napig Szeretlek Kedvesem, Te Vagy a Boldogság Szépsége és Te Vagy Mindenem! Nem kell nékem Rajtad Kívül E Világon Senki sem, Mert úgy érzem számomra ez az Igazi Szerelem.

LÉGBEN SZÁLLÓ DALLAMOK... Szabadon szállva * A Hold mosolyog reánk, Miénk az éj, jöjj Kedvesem! Ó jöjj, ne várass oly soká! Az éjszaka úgy hívogat, kéjesen, vágyón simogat. A Hold mosolyog reánk, Miénk az éj, jöjj Kedvesem! Átölel bársonyos karom, Szerelmes Szívem -- Úgy akarom, hogy itt légy most velem! Légben szálló dallamok - Szerelem -- oly édesen simogatók.

„SZAMÁR GYÜTT BE KENTEKHŐ!”           Legkisebbik unokám hat éves múlt, az ősszel kezdi el az iskolát. Tegnap a városból gyalog jöttünk hazafele és feltűnt neki, hogy én milyen gyakran köszöntöm a velem szemközt jövőket. Volt, akinek a kislány is köszönt, de bizony néha elfeledkezett róla. Megkértem rá, hogy akinek a Papa köszön, annak Ő is tegye ugyanezt, mert ez így illendő.