JÖJJ EL HOZZÁM GONDOLAT…   Jöjj el hozzám gondolat, ölts testet szavakban, Végül összeállva, veretes mondatokban Szárnyalhass kilométerekben mérhetően, Verssekké kigondolva térben és időben. Juss el oda hol értő meghallgatásra lelsz, Ha kell dallamosan is lüktetve, énekelsz.

                GONDOLATBAN SZERETNÉM… Lesz – e majd kenyér az asztalon?   Gondolatban szeretném bejárni a Földet, Felülről megnézni jól a szántóvetőket. Szeretném megsimogatni a dolgos kezet, Mely a termékeny földbe veti az „Életet.” Ott lennék mikor az aranyló kalászt aratja, Mikor marokszedő asszony kévét lerakja.

                A NÉVTELEN VÁNDOR MEGY TOVÁBB   Járom az utamat mindig csak előre megyek, Sokszor betakarnak sötét fekete fellegek. Van, amikor átszüremlik szikrázó Nap fénye, Biztatást adva reményteljes jövőre nézve. Megyek az úton és gondolkodom nagyon sokat, De soha nem bántok meg dőrén senkit, másokat.

                „HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG”, AVAGY,  KINEK A KÁRÁN TANUL AZ OKOS?           Nálunk, magyaroknál sűrűn so szokás mondani azt, hogy: „Három a magyar igazság.” Általában olyankor, ha valami elsőre nem sikerül, vagy sorscsapásszerűen bekövetkezik velünk egymásután, vagy bizonyos idő elteltével valami, amire nem igazán számítottunk.