PIROS AZ ÉG ALJA…   Piros az Ég alja, oly gyönyörű szép, Benne mintha Magyarország látszana. Körötte olyan látványt nyújt ez a kép Odakünt, talán nagy vihar indulna,   De csak nyírfaágakat fújja a szél, Ahogy pirosló Égbolt tovaszállva Szellőknek szárnyán, csodaszépen zenél, Mert én csak ezt látom ablaknál állva.

                BUZOGÁNYERDŐ A KISZÁRADT TÓ PARTJÁN Aggteleki emlék   Kiszáradt tópart, Sáros békák ugrálnak, Szomorú a táj. Háttérben kopár sziklák, De a buzogányerdő Kárpótol most mindenért. Uram! Adj esőt a tónak, Hogy újra fénylő víztükre csillogjon!     Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Zirc. 2007, 09. 11

                A TŰZTORONYBÓL… Veszprémi emlék   A Tűztoronyból A zene messze szárnyalt, Felrázva a vár Történelemidéző, Koronázó falait. Királynék városa Őrzi az emlékeit, Veszprém soha nem felejt!   Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Zirc. 2007. 09. 28    

    HÍVATLAN VENDÉG TIK ÉDESANYÁM UDVARÁBAN „Annyi eszed van, mint egy tiknak.”       Szülőfalumban Bakonyszentkirályon régóta van egy mondás, amely így szól: „Annyi eszed van, mint egy tiknak.” Amennyiben ezt még jobban fokozni szeretnék, akkor meg így módosul az összehasonlítás: „Annyi eszed sincs, mint egy tiknak.

              A NAGYTEMPLOMNÁL Pápai emlék   A Nagytemplomnál Elfog a diákváros Régi varázsa. A sétáló utcából Látványa lenyűgöző. Az ódon Istenháza Féltőn őrzi a teret. Pápa, köszönöm Neked.     Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Zirc. 2007. 09. 21  

                „NEM TUDJÁTOK KIT DOBTAK KI?” Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szomjas ember…        Az élet sokszor olyan témákat szolgáltat minden valamirevaló írogató ember számára, amit igazából talán nem is lehetne kitalálni.

  HAZÁM, TE SZÉP DRÁGA…   Hazám, Te Szép Drága Föld, Meződ réted olyan zöld, Hogy Világon párja nincs, Nekem a legnagyobb kincs. Tavak, folyók és hegyek, Mindig felém intenek Mikor közelben vagyok, Tudom, hogy nem álmodok.   Nem kell nekem semmi más, Külhoni fény – ragyogás, Mert a szívem Csak Magyar, Egységet, Békét akar.

                MIKOR BÉLA BÁCSI A SZÍNPADON PARASZTOSRA VETTE A FIGURÁT…           Veszprém Megyében, de túl a megyehatáron is nagyon sokan ismerik a már kissé hajlott hátú Vámos Béla bácsit, aki a versmondó versenyek rendszeres résztvevője, talán korban is a rangidős mindenhol.

                Egy kis irodalmi kísérletezés, kalandozás 10 évvel ezelőttről: VALAMI ELKEZDŐDÖTT… Az ember Életében Eljön az a pillanat, Amikor megpróbál megújulni, valami Olyan, tőle eddig szokatlan dolgot csinálni, Amit nem Próbált tenni, Nem akart a megszokott, Kényelmesnek tűnő, a hagyományt tisztelő Útvonalat követve, attól másként eltérni.

                GRÓFI EBÉD A PARASZTPORTÁN Gróf Esterházy László és Családjára emlékezve           7 – 8 évesen azt hiszem még sok mindennel nem voltam tisztában akkor, amiknek a jelentőségét talán csak évtizedek multával fogtam fel igazán.