VESZPRÉM VÁRÁBÓL  NÉZEM… Azok emlékére, akik a hídról  a halálba ugrottak   Veszprém várából Nézem a Völgyhíd erőt Sugárzó képét. Átível a Séd patak Felett. Hány emberélet Szomorú tanúja volt Az évtizedek során?     Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Zirc. 2007. 09. 26    

                ZIRCI APÁTSÁG…   Zirci Apátság Tornya duplán magaslik Az ég felé. Mint Sok évszázados szikla, Érces harangszavával   Megerősítve hirdet Hitet és emberséget. A Bazilika Minor Békesség szimbóluma.     Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Zirc. 2007. 10. 08    

  AHONNAN JÖTTEM…   Ahonnan jöttem, nem láttam soha fényes palotát, Megismerhettem az életnek árnyas oldalát. Bakony rengetegében olyan sokáig éltem én, Szívemben mindig volt egy bizakodó örök remény Hogy egykor majd megvalósulnak a gyönyörű álmok, Izzó tűzzel fognak majd lobogni szeretet lángok.

              NEM ÉRTEM, HA MEGFESZÜLÖK, AKKOR SEM… Szomorú Szonettem   Nem Értem, ha megfeszülök, akkor sem, Hogy a Magyar Ellensége Magának. Nem Értem, pedig eddig az életem Során azt hittem, Összetartozának   Akik az Örökölt Jussunkat Védik, De nem Kiárusítják, vagy Lenyúlják.

                A KÉTLAKI PARASZT – KŐBÁNYÁSZ ÉDESAPÁM            Keserves esztendők voltak 1952 – ben. Az igaz, hogy akkor még négyéves kis emberpalántaként tekintettem a világra, de már sok mindent láttam és megéltem. Természetesen a legtöbb mégis a szüleim által később elmondottak alapján rögződött meg az elmémben.

  TOLLÁSZKODÓ GALAMBOCSKA…   Tollászkodó galambocska áll a nyírfa tetején, Büszkén tekint ráérősen szélfúvásban énfelém. Utca zaja nem zavarja, körötte csak *brukkolás Hallatszik az ágak közül, mint párzáskor, oly csodás.

            VAN MÁR NÉKEM KALAPOM…   Van már nékem kalapom, Nem is egy, hanem kettő. Ha akarom, felrakom, Mert karimás fejfedő   Nélkül nem leszek soha Daliásan kalapos, Pedig ezeknek kora Már elkopottan lapos.   Mosolygok most magamon, Hiszen dalia soha Nem leszek. Nem kalapon Áll megítélés maga.

               BAKONYSZENTKIRÁLYI BÚCSÚI EMLÉKEIM, MIKOR MÉG NAGY ÜNNEPNEK SZÁMÍTOTT. Egy kis szubjektív nosztalgiázásom a felejthetetlen napokról          Évek óta terveztem már, hogy összeszedem a régi emlékeimet gyermek és ifjúkorom Bakonyszentkirályi Búcsúi hangulatáról, de valahogyan mindig elmaradt.

              Drága Édesanyámra emlékezem egy hat évvel ezelőtti írásommal..   A HÚSLEVES       Szülői házunk Bakonyszentkirályon elég nagy paraszt portával rendelkezik. A „hőskorban” még kerítéssel ketté volt választva és egy kisajtó, valamint egyszárnyas nagykapun keresztül lehetett gyalogosan, vagy lovas kocsival, szekérrel átjárni közötte.

            SZÖKÉS  A  VÁR  FOKÁRÓL Fejezetek Wathay Ferenc Cseszneki végvári vitéz életéből           Anno, 1600.A lovas vágtatva érkezik Veszprémbe és megállítja lovát a vár előtt, majd leszállva erélyesen megzörgeti annak vaskos kapuját.