ZSOLTÁROS ÉJJELEN       Anyai ágon evangélikus és katolikus ősökkel, apain pedig tősgyökeres református elődökkel születtem a világra egykoron. Szüleim gyermekkoromban a tiszta Hit Szeretetére, az őszinte emberré válásra tanítottak mindketten, aminek része volt családunkban a Zsoltárok ismerete és szeretete.

              TÖRTÉNELMET HAMISÍTANI… Sokszor megtették ezt már Hazánkban és Hazánkkal is   Történelmet hamisítani hatalmi szóval nem szabad, Mert attól történelem kereke visszafelé nem szalad. Minden hamisítót majd utolérnek, mint a sánta kutyát, Aztán megismerheti kivetettségnek a szemétdombját.     Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Gyula. 2016. 11. 05.

                EGY PILLANAT ÉS MAJDNEM ITT VOLT AZ ÖRÖK SÖTÉTSÉG           A mondás azt tartja már régről fogva: „Jobban vigyázz rá, mint a szemed világára!” Magyarul ez azt jelenti, ha az ember szeme világa a legdrágább, akkor az ominózus mondat megsokszorozódva jelenti azt, hogy milyen értékkel bír valami, mikor a figyelmeztetést használjuk valaki felé.

              FAKUTYA   Emlékeimben sokszor látom Apámat, Ahogyan húzza le véle a csizmákat. Priccs aljáról előhúzza a fakutyát, Egyik lábával megtámasztja az alját. Másik sarkát belehúzza tetejébe, És a csizma már ott is van a kezébe. Segítségével a másik is lekerül, Arca pedig ettől vidáman felderül.

           ŐSZI HANGULATÚ GYULAI VÁRNÁL…   Őszi hangulatú Gyulai várnál Állok éppen és gyönyörködve nézem, Ahogy szebben ragyog, mint amit várnál, Szebben, mint olvasott Tündérmesékben.   Ódon falak előtt vadkacsák tóban Vidáman és gágogva hancúroznak Nem törődve azzal, hogy Nyár valóban Messze elszállt már, de ők vidámkodnak.

                HULLÓ FALEVELEK   Dér csipkedi arcunkat, mikor reggel kimegyünk, Hulló falevelek is az őszt jelzik minekünk. Már elmúlt a nyár, szélfútta napok következnek, A vándormadaraink is messzi útra keltek.

            PORSZEMKÉNT LÉTEZEM   Porszemként létezem, Soha nem kérdezem, Merre fú el a szél, Az eol mit zenél. Szállok a légen át, Elhagyom a Hazát. Forgószél visszaűz, Megperzsel forró tűz. Itt érzem jól magam, Porszemként Boldogan! Akkor is itt vagyok, Itt élek és halok.     Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Zirc. 2007. 03. 20  

               TÚL NAGY MÁR A SZAKADÉK… Hogyan Tovább Magyarok?   Túl nagy már a szakadék az emberek között, Mesterségesen táplált gyűlölet költözött A szívekbe, melyet az a nagy politika Okozott, amelynek ma a hangos jelszava: Oszd meg és uralkodj, hazudj minél nagyobbat, Hogy aztán lenyúlhasd meglévő javainkat.

  ELGURULÓ GYÓGYSZEREK ORSZÁGÁBAN ÉLÜNK…   Elguruló Gyógyszerek Országában Élünk, De Erről Mi Hangosan Sohasem Beszélünk, Mert akkor csorbulna a hatalom nimbusza, De ettől még nem megy el örökre kisbusza Senkinek, hiszen a „Hallgatni arany” semmise, Mikor igazi demokrácia is csak mese, Mint ahogyan a fütyölés sem elégséges már, Attól még trónon marad a király, vagy...

  Öt évvel ezelőtt írtam ezt a verset, de azt gondolom, ma is el lehet rajta gondolkodni...