HALIMBAIAK SEGÍTSETEK MEGKERESNI EGY RÉGI KEDVES BARÁTOMAT!         1966 – ban Győrben egy ideig, mint kezdő vasesztergályos szakmunkás, albérletben laktam harmadmagammal az akkori Nővérszállóval (Lánykollégiumnak is hívták) szemben. Boros Zolival együtt végeztük el az Ipari sulit a 400. sz.

              ELCSÓRTAM A PIÁSOK BOROSÜVEGÉT. Robixos emlékeimből 1968 – 84 között III.         Azt mondják a piások, hogy az italt azért találták ki, hogy azt az emberek el is fogyasszák. Vonatkozik főleg azokra, amik „A” betűvel kezdődnek, mint A Bor, A Sör, A Pálinka és még hosszan sorolhatnánk, de csak egyszerűen Alkoholnak nevezünk.

              CSAK CSENDESEN, MÉG A SZELLŐ SE FÚJJON… Hangosan gondolkodva   Csak csendesen, Még a szellő se fújjon, Úgy hatoljon belém a Békesség Ragyogó reménysugara. Kérem és Várom azt a pillanatot, amikor minden, A megmaradó, a bizakodó, a bánatot lassan Elfelejtő, Istentől megáldott és átnyújtott, Szent Mannaként hulló Ige szívemig hatolóan Áradjon.

              KICSIT MEGDÉZSMÁLTUK AZ IGAZGATÓ ÚR BÁRSZEKRÉNYÉT, Avagy éjszakai ügyeletben V..…..r Barátommal. Robixos emlékeimből 1968 – 84 között II.          Utolsó nyolc évemben Zircen a Robixnál Biztonságtechnikai Előadóként dolgoztam osztott munkakörben. Hozzám tartozott a Munka és Tűzvédelem, Rendészet, Polgári védelem.

              BARÁTOM! TIÉD LEHETETT VOLNA AZ EGÉSZ ETELKÖZ! Robixos emlékeimből 1968 – 84 között I.          1968 – 84 között 15 éven keresztül dolgoztam Zircen a Robix Mezőgazdasági Gépgyártó Üzemben. Nagyon sokan még a régi nevén is ismerik, mert volt Gépállomás és Mezőgép elnevezése is előtte.

              MA MÁR AZ ALFÖLD GYÖNGYSZEMÉBEN ÉLEK…   Ma Már az Alföld Gyöngyszemében Élek Gyulán, hol Kőrösök vize folydogál. Mikor vár ódon falaira nézek, Akkor az idő számomra is megáll,   Mert Bakonyomban is van egy orom, Amelyen Csesznek vára magasodik. Emlékidéző, ha szemem lehunyom,  Lelkem a múltunkba elkalandozik.

              ÓVODAI SZÖKEVÉNYEK. Edina lányom már hat évesen is ilyen vagány volt          1984 – es esztendőben jártunk akkor, lassan közeledve az Nyári Iskolai és Óvodai szünethez. Akkoriban a Zirci „régi” Óvoda drótkerítésén már akkora lyuk tátongott a kapubejárattól jobbra, hogy azon egy kisgyermek is könnyűszerrel ki tudott volna mászni.