FAKUTYA   Emlékeimben sokszor látom Apámat, Ahogyan húzza le véle a csizmákat. Priccs aljáról előhúzza a fakutyát, Egyik lábával megtámasztja az alját. Másik sarkát belehúzza tetejébe, És a csizma már ott is van a kezébe. Segítségével a másik is lekerül, Arca pedig ettől vidáman felderül.

              ÉDESAPÁM „FÖLŐTÖZÖTT”.        Nem tudom, miért van az manapság, hogy komoly rendezvényeken az úgynevezett celebvilág de mások is nagyon sokszor úgy néznek ki, mintha a kutya szájából rántották volna elő őket. láttam már olyan műsorvezető férfit, akin elegáns zakó volt felül, alul pedig egy úgynevezett kirobbantott, azaz lukas nadrág, a lábán pedig edzőcipő.

               A „NINCSBŐL” MIT ADHATOK…   A „Nincsből” mit adhatok, mikor a zsebem is üres, Azt hittem elég lesz, ha úgy érzem a szívem nemes, De a földi valóság a”Semmit nem adnak ingyen” Kopogtat az ajtón és kapirgál a kilincsen Olyan hangosan néhanap, hogy az már szinte fájó, Mert „Nincsből” a „Semmit” odaadni az sohasem jó.

              „BAJTÁRSAM TÓTH LÁSZLÓ TIZEDES  HŐSI HALÁLÁNAK EMLÉKÉRE” Avagy, Édesapám szomorú – szép háborús versének viszontagságos története.        Az utóbbi időben elég sokat foglalkoztam azzal és ezt teszem a mai napig is, hogy Áldott Emlékű Édesapám életének pillanatait a lehető leghitelesebben tudjam feldolgozni.

                „VESZPRÉMVARSÁNYBAN”.     Ma, 2017. 02. 11 – én ismét kincsekre leltem Édesapám kéziratos hagyatékában.

„FEJEMEN A SZÉGYENKORONA”        Édesapám életében egy kivételével, sohasem csatlakozott semmiféle politikai szervezethez Szülőfalujában, Bakonyszentkirályon. Tagja volt annak a Hadseregnek, amelyik a II. Világháborúban a Doni hadszíntéren harcolt, tüzérként.

                EGY KIS HÓ IS ESETT…   Egy kis hó is esett éjszaka Gyulán, Zúzmarába borultak a kinti fák. Napocska nem látszik, elbújva sután Les, hogy múljanak a fagyos éjszakák.   A hangulatom ettől függetlenül Nem is lehangoló, hanem csudajó, Hiszen ez a hideg nem kegyetlenül Fájó és tudom, hogy eltűnik a hó.

    CSERKÉSZINDULÓ       Pár nappal ezelőtt a 2017 – es Székely Kalendáriumot lapozgatva bukkantam rá Sík Sándornak a versére, Cserkészinduló - címmel. Mivel eddig még nem olvastam, természetes volt, hogy utána egy kicsit böngészgetni kezdtem szokásom szerint, hogy közelebbit is megtudjak ezzel kapcsolatban.