BÉKÉRE VÁGYOM   Kedves Barátaim! Tizennégy és fél éve írtam ezt a verset, de sajnos nem sok mindenben változott meg a véleményem pozitív irányba így 2018 év végén sem...

                MÍNUSZ KILENC FOKRA  ÉBREDTÜNK GYULÁN…   Mínusz kilenc fokra ébredtünk Gyulán, Amely egy kicsit szokatlan itt nálunk. Emlékszem, hogy Bakonyomban hajdanán Nem volt feltűnő, hogy a mi lapátunk   Szinte magától elindult dolgozni, Hogy járható is legyen az udvarunk.

                „ÁLDÁS, BÉKESSÉG.”      Az életem során soha nem tagadtam meg a falusi, paraszti gyökereimet, hiszen a Szüleim pár holdon gazdálkodó földművesek voltak. Igaz, hogy én elkerültem a gazdálkodás közeléből később, de soha nem felejtettem el azokat az esztendőket, mikor velük élhettem.

                  NYIKHAJ LAJOS ÚJRA A FEDÉLZETEN… Lajos második monológja.   Nyikhaj Lajos újra a fedélzeten, rettegjetek, Mert ha nem hoz ide seritalt senki, pofán verek Valakit, mert most éppen igen nagyon mérges vagyok, Mert Mocsok Rozi kedvesem azt mondta, hogy a füleim nagyok.

                EMLÉKEZTEK MÉG KI VOLT BAGAMÉRI… Alfonzóra emlékezve.   Emlékeztek még ki volt Bagaméri, Aki eltolta fagylaltos kocsiját Az utcákon keresztül. Maga méri, Volt a szlogen, de nem hordta az orrát   Fent, mert azt is igen nagyon jól látta, Hogy szerte a környéken senki jobban Készíteni a fagyiját nem tudja.

               JESKÓ PANZIÓ ELŐTT EGYKOR ZIRCEN… A Jeskó Családnak Szeretettel.   Jeskó Panzió előtt egykor Zircen Állt egy virágokkal díszített szekér. Úgy tudom, manapság talán már nincsen, Pedig múltbéli léte kinccsel felér.   Egykor sokat jártam arra, csodáltam, Hisz ifjúságomra emlékeztetett.

                NÉNIKE ÜL A ROKKA ELŐTT…   Nénike ül a rokka előtt szépen, Hosszú szoknyájában és elmélázva. Nem lehet tudni mire gondol éppen, Ahogyan néz előre szomorkodva.

            EGY BAKONYI KIRÁNDULÁS EMLÉKÉRE A ZÖRÖGHEGYEN.       2012. Nyarán egy emlékezetes kiránduláson vettünk részt a Párommal, Terikével a Szülőföldemen, a Bakonyban, ahol a lehetőség keretén belül megismertettem Őt Bakonyszentkirállyal és környékével is.

              ÁRVA PIPACS A FOLYÓ PARTJÁN            Ragyogó napsütésben barangoltam szülőfalumban Bakonyszentkirályon a két falurészt összekötő patak mentén. A valamikor tiszta vize mára olyan sötét színűvé vált attól az illegálisan beleeresztett szennytől, hogy a szívem majd beleszakadt mikor megláttam.

                AHOGYAN  A KARÁCSONY… KÖZELEDIK   Ahogyan a Karácsony közeledik, Egyre jobban érzem hiányod Anyám. Szívem mindennap Rólad emlékezik, Bárcsak ráncos homlokod csókolhatnám,   Vagy simogathatnám szép orcádat, Amellyel egykor reám tekintettél.