ÖREG „HÉBÉR” LÓG A FALON EGYEDÜL…   Öreg „Hébér” lóg a falon egyedül A kamrában, már nem használja senki. Használatba talán soha nem kerül, Jelenleg a kopott falat díszíti.   Hajdanában Édesapám hordóból Véle a finom borocskát kiszívta, Amely aztán üvegből és kancsóból  Kiöntve került a tiszta pohárba.

                „KIÜLTEK A VÉNASSZONYOK A PADRA…”      Megnyugtatom a nyájas olvasót, hogy nem fogok dalra fakadni. Nem csupán azért, mert szégyellnivaló lenne a hangom zeneileg, hisz hála Istennek, azért a génjeimben örököltem valamicskét Áldott Emlékű Édesapám jó nótás alkatából. Nem szándékom csúfolódni sem az idősebb Hölgyeken, hiszen jelenleg már én is a 72.

              TALÁN MÉG MINDEN  ZIRCI SEM ISMERI… A Gyönyörű Székely kapuról jut eszembe.   Talán még minden Zirci sem ismeri, Hogy ott pompázik ez a gyönyörűség. Aki egyszer meglátja, megkedveli, Hiszen az a bevésett nagyszerűség   Teszi olyanná, amely csodálatos Színfoltja a Bakony Fővárosának.

                Valamikor nagyon régen elkezdtem egy fantasztikus regény írását, ami akkor abbamaradt. Ma került ismét a kezembe, illetve a gépre elmentett anyagok közül néztem bele ismét.

                EGY PÁPAI DIÁK VÉGZETES SZIKLAMÁSZÁSA  A BAKONYBAN 1908. MÁJUS 28 – ÁN.      Régen jártam már a Bakonyban a Cuha völgyében, amely hosszan elhúzódik Vinye irányába. Ördögréten meg főleg régen, hiszen gyermekként sokszor, diákként pedig, a mai szóhasználattal élve „diákmunkán” több éven keresztül, hogy egy kis pénzt keressek magamnak a nyári szünetben.

              HALLOD A CSEND  ZOKOGÁSÁT BARÁTOM…   Hallod a csend zokogását Barátom, Ahogy kitörni készül rejtekéből? Nem hallgathat tovább, én is belátom, Hiszen itt már nincsen szó a Békéről.   Egymás ellen acsarkodik a Magyar, Mert uszítja őket a politika Amely kirekeszti, akit csak akar Mert azt hiszi, ehhez neki van joga.

                DUPLÁN SZOMORÚ EMLÉKEZETEM. Trianon 1920. 06. 04 és Édesapám halála 1998. 06. 04.      A mai nap számomra nem csupán a Trianoni Gyászos Diktátum szomorú évfordulója, mert Áldott Emlékű Édesapám meg 1998. 06. 04 – én hunyta le örökre a szemeit Bakonyszentkirályon. Ezen a napon a megcsonkított, Nagy Magyarország Kicsire zsugorodott.

                MÁR MEGINT TALÁLTAM  EGY SZÁL PIPACSOT…   Már megint találtam egy szál pipacsot, Amely piroslóan, egy szál magában Állt, mint aki csodálja a világot Egyedül, a gyomok szomszédságában.   Ott hajladozott zúgó szélben Gyulán Erkel tó mellett gazos területen.

                KÁNTOR PISTI A BETYÁR Ami a szájhagyományból napjainkra megmaradt.   „Irdatlan erdőség, ember alig járja, Zordan feketéllik a Bakony világa. Mintha kísértene itt az erdők csendje, Betyárok tanyáznak hová szem nem lát be…”   Nagy Bálint: Bakonyi betyár – legenda.

              „BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN…” Egykori Általános Iskolai élményeimből.      Az ismert, régi slágerről most éppen nem a férfiak nőkkel szembeni udvariassága jut az eszembe, nem erről szeretnék szólni, noha nem lehet ezt sem teljesen a témától elválasztani.