NAPFÉNY TANYÁN  JÁRTUNK GYOMAENDRŐDÖN…   Napfény Tanyán jártunk Gyomaendrődön, Ahol a szép új Jurtát „Bedoboltuk”.  Békés Megyéből ideérkezőkön Látszott az izgalom, hisz mi is vártuk   Nemcsak a házigazdák, hogy a Jurta Jelképesen Mindenki Tulajdona Lehessen majd, aki átlép a Tanya Kitárt Kapuján, Szeretettel Várja.

                TÜNDÉRSZIGET MARAD, VAGY EMBERI MOHÓSÁG ÁLDOZATÁVÁ VÁLIK A GYULAI KISÖKÖRJÁRÁSI ERDŐCSKE IS? BÍZOM BENNE, HOGY NEM.      Csend honol most a kertünk végében egy kis folyócska túloldalán lévő erdőben, hiszen a Tél megviselte a bent lakó állatokat is, amelyek nehezen vészelik át ezt az időszakot.

              GYÖNYÖRŰ LILA ORCHIDEA NYÍLIK…   Gyönyörű lila Orchidea nyílik, Mosolya kintről jövő Napsugárnak Szól most, hiszen amikor kivirágzik, Akkor mindjárt vége Farsangozásnak.    Tavasz előjelét hirdetik a madarak, Akik szintén örülnek Napsugárnak, Hisz Téli hidegre már ők sem vágynak, Inkább ébredő, megújult világnak.

                LILA ORCHIDEÁK OLY GYÖNYÖRŰEK…   Lila Orchideák oly gyönyörűek, Ahogy kelletik magukat minálunk Az ablakunk előtt, mert olyan hűek Hozzánk és megszépítik a lakásunk.   Először csak bimbók kezdtek kinyílni, Majd utána szirmaikat kitárták,  Hogy Nap jobban rájuk is tudjon sütni, Hisz kinti világot bearanyozzák   A kései Téli melegségükkel.

              GYÖNYÖRŰ FELKELŐ NAP  AZ ABLAKBÓL…   Gyönyörű felkelő Nap az ablakból, Amely reggelemet bearanyozza.

                MINTHA TÉGED LÁTNÁLAK ÉDESANYÁM…   Mintha Téged látnálak Édesanyám, Ahogy kiballagsz a kapun keresztül Botodra támaszkodva, kicsit talán Óvatosabban, de orcád felderül   Mikor végre meglátod a jöttömet. Igaz, hogy a mi kapunk nem szép díszes, De nem ez a lényeg, hisz a kezedet Csókolhatom és ez nagyon felséges.

               TÁVOLBAN MAGASLÓ HEGYEK…   Távolban magasló hegyek látszanak, Gyönyörű sziklás környezetben pedig Elöl, Havasi Gyopárok játszanak Nappali fényben, reggeltől napestig.

                ŐZIKE, KUTYA ÉS MACSEK ÜLDÖGÉL…   Őzike, kutya és macsek üldögél Az ajtó előtt feszülten figyelve. Bátran előre néznek, egyik sem fél Attól, hogy majd jön valaki sietve,    Hangosan szitkozódva megzavarja Az ejtőzést, jóllakva, ebéd után.

                  A MÚLTIDÉZŐ EMLÉKEIMET  NEM SZÉGYELLEM…   A múltidéző emlékeimet nem szégyellem, Mert akkor azt tettem, amit nekem kellett tennem. Ma már vannak olyanok, amit másképpen tennék, De olyant akkor sem tettem, amit ma szégyellnék. Engedtessék meg nekem is az, hogy változhassak, Magam továbbra is becsületes Maradhassak.     Ifj.

              „FALAK, TI DICSŐÜLT, RÉGI FALAK,MÉRT NEM TANULHATTAM ÉN KÖZTETEK… ?” Drága Édesapámra Emlékezve.     Édesapám élete végéig emlegette, hogy mi lett volna, ha Ő is elvégzi Pápán a Református Kollégiumban a Gimnáziumi iskoláit, mint a testvérbátyja Nagy Gyula, de mivel történelmietlennek tartotta, ez csak örökre megmaradt a szívébe zárva 1998.